Peace, Love, Unity, avagy mit is jelent rastafarinak lenni
Július 1-je a reggae világnapja. Kevesen tudják, hogy a reggae nemcsak egy zenei stílus, hanem a rastafari életérzés elengedhetetlen szimbóluma. Rastafarinak lenni annyit tesz, hogy békét, szeretetet, egységet és toleranciát képviseljünk ebben a nehéz világban. Tiszteljük a természetet, az élőlényeket, szeressünk élettel, éljünk erőszakmentesen, boldogan, hallgassunk reggae zenét, legyünk hűek őseinkhez, és fogadjunk el mindent és mindenkit olyannak, amilyen.
A rastafarik életstílusukat főként a zenéjükben jellemzik: a reggae egy Jamaicából eredő zenei műfaj, amely az 1960-as években bontakozott ki, és a ’70-es, ’80-as években vált világhírűvé. A kevert kultúráknak köszönhetően rendkívül egyedi műfajjá alakult: az afrikai eredetű népzenét ötvözte a kongák és dobok révén a Karib-térség latinosságával és forróságával, felhasználta az afroamerikai jazz és blues alapjait, de magába olvasztotta a korai pop miliőjét is.
Az amerikai rabszolgatartás idején, a 18-19. században Kelet-Afrikából, főként Etiópiából hurcolták a Karib-tenger szívébe az afrikai lakosokat dolgoztatni. Innen ered a keveredésük a latinokkal. Például Kuba lakosságának több mint a fele ma is fekete bőrű, Jamaicában pedig jóformán nem is élnek fehérek.
A rastafarik szerint az ideális világ erőszakmentes, és totális béke uralja. Nincs helye benne kapzsiságnak és önzőségnek. Peace, Love, Unity, azaz béke, szeretet és egység – meggyőződésük szerint erre lenne szüksége az embereknek.
Egyistenhitet képviselnek: ők Jah (ejtsd: dzsá), azaz Jahve, a bibliai isten létezésében hisznek, viszont számukra az isteni erőt Halié Szelasszié, születési nevén Ras Tafari – innen ered az életstílus neve – etióp császár hordozza, aki a 20. század közepe táján uralkodott, és politikai intézkedései miatt békét és igazságot hozott Etiópia földjére. A rastafarik úgy gondolják, Isten földi reinkarnációja Szelasszié, és azóta isteni szimbólumként tisztelik őt. Életcéljuknak tekintik a Zionba, másnéven Etiópiába, az anyaföldre való visszatérést, hogy tiszteleghessenek őseik előtt, és megtalálják a lelki békéjüket.
Ezenfelül hisznek az újjászületésben és a természet erejében. Ebből adódik, hogy sokszor fogyasztanak marihuánát, azaz kendert, mert úgy gondolják, ennek a szernek a használatával közelebb kerülhetnek az isteni erőhöz. A kannabisz ugyanis ideológiájuk szerint megtisztulást és gyógyítást végez mind a testben, mind a lélekben, és egyfajta emelkedett tudatú, spirituális meditációt érnek el vele.
A rastafarik jelképe a zöld-sárga-piros színű zászló, amely az etióp lobogóból alakult ki. Hajukat „dreadlock”-okba, azaz raszta tincsekbe horgolják. Először Szelasszié hadseregének volt ilyen frizurája, manapság ezzel szimbolizálják a bátorságot és az ősök iránti tiszteletet, illetve Jah oroszlánját.
Zenéjükben patois (ejtsd: pátoá) nyelven, azaz a jamaicai dialektusban énekelnek. E nyelvezet angol nyelvi alapokon és szlengen nyugszik, de a történelmükből adódóan rengeteg afrikai hangzás, illetve francia és spanyol szóalkotás észlelhető benne, kicsit a kalóznyelvekkel is keveredik.
A rastafari életmód mára megváltozott, nem feltétlenül a feketék elnyomása ellen lépnek fel, annak köszönhetően, hogy mára a világ minden pontján vannak képviselői ennek a vallásnak. Sokkal inkább maga a globális emberi önzőség az, ami ellen felszólalnak. Békét, szeretetet, egységet és toleranciát képviselnek, az igazságért és az erőszakmentességért harcolnak. E cikk szerzője is a modernkori rastafari életstílust képviseli.
A ’60-as és ’70-es években Jamaicában Robert Nesta Marley, másnéven Bob Marley tette világhírűvé a reggae zenét. A mai napig ő a leghíresebb jamaicai előadó. Emberi jogi aktivista volt, nemcsak zenéjében, hanem tetteiben is kifejezte a rastafari életérzést. Babylon, azaz a feketéket kizsákmányoló korrupt, nyugati politikai és társadalmi erők ellen szólalt fel. Azt hirdette, hogy emberek vagyunk mind, semmi értelme nincs rasszban, szexualitásban vagy bármilyen egyéb kategóriában különbséget tenni köztünk. Főként erről szólnak a híres Get up, Stand Up és War című dalai.
Sokat énekelt a szerelemről és annak hatásairól. Úgy gondolta, életünk folyamán egyetlen személlyel leszünk teljesek. Egy személy lesz az, akit igazi lelki társunknak tekinthetünk, és mindent megoszthatunk vele. Neki mondjuk el minden problémánkat és vele élünk meg minden boldog pillanatot. Erről szól többek közt a One Love és az Is This Love című dala is.
Rengetegszer mesélt dalszövegeiben a rastafari életről és fontosságáról. Szerinte a pozitivitás révén élhetünk teljes életet egy boldog világban. Nem kell aggodalmaskodni minden problémán, mert úgyis megoldódik valahogy. Rajtunk áll, hogy mit kezdünk az életünkkel, nekünk kell a változásért tenni. Ha úgy adódik, tovább kell lépni, és hátrahagyni mindent. A bosszú és az általunk másokban tett kár nem épít, csak rombol minket, ezek miatt nem leszünk emberileg többek. Ilyen üzenetet közvetít a Three Little Birds, a Could You Be Loved és az Exodus című dalaival.
Fontos azonban megjegyeznem, hogy a rastafari életmódra való átállás nélkül is megfogadható a Legenda összes tanácsa. A világnak napjainkban rendkívüli módon szüksége van az ő mentalitására, és egy jobb hellyé válhatna, ha sokan megfogadnák a dalszövegeinek bármely sorát.
(Ez a cikk egy reggae zenéről szóló cikksorozat bevezető része. A következőkben a reggae alműfajairól, illetve híres jamaicai és más nemzetiségű előadókról is szó esik majd.)
Források:
