Elme a szemüveg mögött – John Lennon élete
John Lennon egy elképesztően sokoldalú személyiség volt. Rövid, de mozgalmas életében rengeteg olyan dolgot tett, amit a mai napig nem felejtett el a társadalom. Nemcsak zenei elismertségétől zengett a sajtó, hanem a békéért és az összetartozásért való fáradhatatlan küzdelmei miatt is. A karakán, érzelmeit soha véka alá nem rejtő rocklegendára emlékezünk meg idén december 8-án, meggyilkolásának 40. évfordulóján.
„Mother, you had me, but I never had you…”
(Idézet John Lennon Mother című dalából, 1970.)
John Winston Lennon 1940. október 9-én született Liverpoolban. A második világháború ideje alatt gyakran kényszerültek családjával költözésre. Apja, Alfred Lennon, amikor John 5 éves volt, elhagyta őt és édesanyját, Julia Lennont. Ezek után Julia, mivel nem tudta egyedül felnevelni a kis Johnt, nővéréhez, Mimi nénihez adta gondozásba. Mendipsben, a Menlove Avenue 251. szám alatt éltek nagynénjével és annak férjével, George-dzsal. Édesanyjával – akitől megtanult bendzsón játszani – kapcsolatban maradt, viszont Mimi szigorú nevelése miatt csak ritkán láthatták egymást. John 17 éves volt, mikor édesanyját halálra gázolta egy autó. Karrierje során több dalt is írt az anyja emlékére.
„Well, she was just seventeen, you know what I mean…”
(Idézet a The Beatles I Saw Her Standing There című dalából, 1963.)
Első zenekarát, a The Quarryment (a zenekar a nevét arról a középiskoláról kapta, ahova John is járt, a Quarry Bank Középiskoláról) 1956-ban, középiskolai évei alatt alapította meg. A banda skiffle zenekarnak (az 50-es években rengeteg banda kezdetben házi készítésű hangszereken játszott, ezek a bandák skiffle zenekarok voltak) számított, és az akkori időszak rock- és bluesszámait játszották. Paul McCartney-val 1957-ben ismerkedett meg egy Quarrymen-koncert után. Paul csatlakozása után jött George Harrison, majd hamburgi koncertjeik alatt Ringo Starr is csatlakozott, és így 1962-ben megalakult a The Beatles végleges felállása. John és Paul szerződést kötöttek, hogy minden Beatles-dal, amit valamelyikük ír, Lennon–McCartney dalként fog megjelenni. Az első nagy sikerüket 1963-ban érték el, mikor a második kislemezük, a Please, Please Me első helyet ért el a slágerlistákon.
„I used to be cruel to my woman…”
(Idézet a The Beatles Getting Better című dalából, 1967.)
John első feleségével, Cynthia Lennonnal 1963-ben házasodott össze, mert a nő teherbe esett. Fiuk, Julian Lennon 1963 áprilisában született meg. Mivel a Beatlemánia (ezt a kifejezést arra a jelenségre használjuk, amikor a 60-as évek elején a tinédzser lányok megszállottak módjára imádták a Beatlest) már tombolt, a Beatles menedzsere, Brian Epstein tervei alapján el akarták titkolni, hogy Johnnak nemcsak felesége, hanem gyermeke is van. A titok azonban ugyanannak év végén kitudódott.
Cynthia és John Lennon házassága nem volt zökkenőmentes. Mivel John állandóan turnén vagy a stúdióban volt, nem jutott ideje arra, hogy foglalkozzon a családjával. Persze távolléte alatt John nem vetette meg az egyéjszakás kalandokat sem. Az énekes nemcsak a zenélés miatt volt elfoglalt, hanem filmszerepek miatt is. A Beatlesnek négy filmje készült, melyekben a tagok saját magukat alakítják, továbbá John 1966-ban főszerepet vállalt a Hogyan
nyertem meg a háborút című filmben is (ahol egy Gripweed nevű második világháborús katonát alakít).
„The way things are going, they’re going to crucify me…”
(Idézet a The Beatles The Ballad Of John And Yoko című dalából, 1969.)
1966-ban, miután a Beatles végleg befejezte a turnézást és visszavonult a stúdióba, Johnnak egy nagyon nehéz, önpusztító korszak jött el az életébe. A drogok használatának rendszeressége egyre csak nőtt, házassága romokban hevert, depresszió kerülgette, ráadásul apja, aki kiskorában elhagyta, egyre többször bukkant fel a semmiből, bocsánatért esedezve.
1966-ban John az Indica nevű galériában ismerkedett meg Yoko Onóval, az avantgárd képzőművésszel, aki mikor először találkoztak, nem ismerte fel a híres Beatles-tagot. Yoko kiállítása óriási hatást gyakorolt Johnra, ám szerelmük csak találkozásuk után két évvel
bontakozott ki, 1968-ban. Még ebben az évben elvált első feleségétől. Yoko és John 1969-ben házasodtak össze Gibraltáron.
„All we are saying is give peace a chance…”
(Idézet John Lennon Give Peace A Chance című dalából, 1975.)
John Lennont az emberek általában két dologgal kötik össze: a zenével és a békével. Az utóbbinál a vietnámi háború elleni tiltakozásaira és felszólalásaira gondolunk. Lennon az 1960-as évek végén egyre többet kezdett foglalkozni a politikával, főleg a vietnámi háborúval. John és Yoko 1969-ben egy úgynevezett „bed peace” tüntetést szervezett az amszterdami Hilton hotelben. A több napig tartó akciójukban a pár ágyból adott interjút a sajtónak, és a békemozgalmukat hirdették. Ugyanebben az évben John az 1966-ban kapott Brit Birodalom Rendje kitüntetését visszaküldte a királynőnek a vietnámi háború elleni tiltakozás céljából.
John és Yoko az 1970-es évek elején, hosszú letelepedési vita után végleg kiköltöztek New Yorkba. Másfél évig tartó időszakos elválásuk után – ezt az időszakot nevezik az „elveszett hétvégének” –, 1975. október 9-én megszületett közös fiuk, Sean Ono Lennon. John ekkor élhette át igazán, hogy milyen apának lenni, és 1975-től 1980-ig nem is foglalkozott a zenéléssel, hanem, ahogy ő fogalmazott, „kenyeret sütöttem és a gyerekre vigyáztam”. 1980-ban adta ki utolsó lemezét, a Double Fantasyt (Yokóval közös lemez), amin már érezhetően egy kiegyensúlyozottabb életet élő Lennon énekel.
„And if I say, I really knew you well, what would your answer be? If you were here today…”
(Idézet Paul McCartney Here Today című dalából, 1982.)
John és Yoko 1980. december 8-án délelőtt fotózást tartottak otthonukban, a New York-i Dakota-házban. A fotók a Rolling Stone magazin címlapján jelentek volna meg. Eközben Mark David Chapman már javában készült „beteljesíteni küldetését”. Egy előző nap vásárolt Double Fantasy albummal, J.D. Salinger Zabhegyező című könyvével és egy pisztollyal tartott a pár otthona felé. Chapman akkor találkozott először Lennonékkal, amikor a pár délután elindult a stúdióba. Mikor meglátta őket, hirtelen nagyon megrémült, és egy amatőr fotósnak kellett bátorítania őt, hogy merjen autogramot kérni. A fotós lőtt is egy képet az éppen aláíró Johnról.
A stúdióból körülbelül 10:50-kor értek haza Johnék. Ekkor már semmi félelem nem volt Chapmanben. Először Yoko szállt ki az autóból és ment be az épületbe, őt John pár lépéssel lemaradva követte. Miután John elhaladt gyilkosa mellett, az előrántotta kabátzsebéből a pisztolyát, és ötször lőtt rá Lennonra, akit négy találat ért. Chapman a helyszínen maradt a rendőrök kiérkezéséig. Később minden ellene irányuló vádat beismert.
Johnt a kórházban 20 percen keresztül próbálták újraéleszteni – sikertelenül. A legenda halálhírére aznap este emberek ezrei gyűltek össze a Dakota-ház előtt, és hangos énekléssel fejezték ki gyászukat. Yoko Ono ugyanazon hét vasárnapjára szervezett megemlékezést a Central Parkba, ahol az emberek tíz percen keresztül, némán imádkozhattak.
John Lennon, a rocktörténelem talán legnagyobb legendája, 40 éves korában gyilkosság áldozata lett.
Források:
Koltay Gábor: John Lennon 1940–1980
Benedek Szabolcs: Beatles vágatlanul
