Miért sírunk?
A sírás születésünktől fogva az életünk része. Egy tudós szerint eleinte még egy „akusztikus köldökzsinórként” funkcionál, mivel kisbabaként a sírással jelezzük fizikai és érzelmi szükségleteinket. Később, ahogy egyre idősebbé válunk, már máshogy is ki tudjuk fejezni magunkat, ennek ellenére néha mégis könnyek szöknek a szemünkbe. De vajon miért? Mi haszna van a könnyhullajtásnak?
A könnyezés és a sírás során ugyanolyan módon keletkeznek a könnyek, ellenben a két folyamatért különböző faktorok a felelősek. „A sírás tudományos szempontból azt a folyamatot jelöli, amikor valamilyen érzelmi állapot hatására megindul a könnyképződés” – írja az Independent. Ezzel szemben a könnyezést nem egy érzelmi állapot, hanem fiziológiai tényezők befolyásolják.
A könny típusai
Összesen három fajta könnyet különböztetünk meg: az alapkönnyet, a reflexkönnyet és az érzelmi könnyet. Az alapkönny feladata, hogy nedvesen tartsa a szemünket, illetve hogy javítsa a látást. Ez a fajta könny a pislogásnak köszönhetően eloszlik a szemgolyón. A reflexkönnyek akkor öntik el a szemünket, ha egy irritáló anyag vagy idegentest kerül bele (erre jó példa a hagymapucolás közbeni sírás is), időnként viszont ásítás vagy nevetés közepette is megjelenhetnek.
A harmadik típus – ami igazából érdekel most minket – az érzelmi alapon működő könny. Érdekes, hogy ennek előállítására csak az emberek képesek. De vajon minek a hatására törnek elő belőlünk? Bármi kiválthatja ezt a reakciót, ami elég erős ahhoz, hogy felkavarjon minket érzelmileg. Sőt, ez a fajta sírás akaratlagosan is bekövetkezhet.
Az érzelmi könnyek egyik alkotóeleme a leucin-enkefalin, ami egy természetes fájdalomcsillapító. Ez jó magyarázat arra, hogy miért könnyebbülnek meg sokan sírás után.
Biológiai magyarázata
Az érzelmek feldolgozásáért az agyunkban található limbikus rendszer a felelős, mely a könnyrendszert is befolyásolja egy bizonyos acetilkolin nevű jelvivő molekula segítségével. Az érzelmek hatására beindítja a könnyek termelését, melyeknek innentől kezdve két lehetséges iránya van: vagy az orrba vezető könnypontokon keresztül ürülnek ki, vagy – ha a folyadék mennyisége miatt a könnypontok már nem képesek az elnyelésre – kifutnak a szemből.
Elméletek a sírásra
A sírás tudományos magyarázatára többféle elmélet is létezik. A középkori tudósok úgy vélték, hogy a sírás következtében megjelenő könnyezés a fájdalmat és bánatot okozó nedvektől szabadítja meg a testünket. Később Freud és a mélylélektan képviselői amellett foglaltak állást, hogy a felgyülemlett, ámde meg nem oldott feszültségek egy bizonyos pont után „kirobbannak” belőlünk, többnyire sírás formájában.
Jogosan állíthatjuk, hogy ez a két magyarázat meglehetősen idejétmúltnak számít a modern tudományhoz képest. A biológiai pszichológia szerint a sírásnak nincs kifejezett jelentősége – úgy tartják, hogy ez csupán egy mechanikai védekezés. Ilyenkor a szervezet veszélyként éli meg az érzelmileg feldúlt lelkiállapotot, és ösztönösen sírással védekezik. A könnyezés és fokozott nyálkatermelés a szemek és a légutak kiszáradása elleni védelemben vesz részt. Ellenérvnek viszont fel lehet hozni egy filmnézés közbeni pityergést, hiszen ezúttal nem különösebben változik a légzés tempója, valamint sportolás közben is könnyezés nélkül jelentkezik a felgyorsult légzés.
Az evolúciós pszichológia azt a magyarázatot találta, hogy a sírás egyfajta figyelemfelkeltő eszköznek számít, melynek az a célja, hogy segítségnyújtást és együttérzést váltson ki másokból, vagyis kommunikációs szereppel rendelkezik a túlélés érdekében. Ellenben sokan inkább egyedül akarnak lenni ilyenkor, mert mások előtt nem szeretnek sírni, vagy a gátlásaik fogják vissza őket a könnyhullajtástól.
Sajnos egyik megközelítés sem nyújt kielégítő magyarázatot a sírás okára, így csak annyit lehet kijelenteni, hogy a sírás az érzelemszabályozásban játszik szerepet. A túlzottan felgyülemlett feszültség vagy éppen az aktuális érzelmi nyomás levezetésére szolgál, mely külsőleg-belsőleg kihat ránk.
Viszont abban mindhárom tudományi ágazat egyetért, hogy a sírás megkönnyebbülést okoz, és időnként szüksége van rá az embernek. Így hát ne tartsuk vissza semmiképp – még a fiúk se –, hiszen ez egy természetes velejárója az életnek, nincs mit szégyellni rajta.
Források:
