Az első Card Show Budapesten

Az első Budapest Card Show-t november 9-én rendezték meg az OFF Kultur Rendezvényközpontban. A kártyagyűjtők főleg NFL, NBA és FIFA sportkártyákat hoztak, de szép számmal láthattunk Star Wars kártyákat is.

 

November 9-én, szombaton rendezték meg Budapest első Card Show-ját. Nyugaton, például Párizsban és Londonban is nagyobb hagyománya van a kártyagyűjtők hasonló találkozójának. De az OFF Kultur Rendezvényközpontban is sokan vettek részt kiállítók, árusítók, érdeklődők, vevők. Sokféle stand volt, széles kártyaválasztékkal.

A kártyagyűjtés nagyon könnyen szenvedéllyé válhat. Repüljünk vissza a 19-20. századba, onnan indul mindez! Már akkor voltak bélyeggyűjtők, képeslap-, és cigarettakép-gyűjtők. Hogy miért kezdenek bármit gyűjteni az emberek? Nyilván az érzelmi érték miatt. Mert kötődnek bizonyos tárgyakhoz. És mert a birtoklásuk különleges élményt nyújt. Egy mintás szalvéta, vagy egy gyufáskatulya értéke persze nem vetekszik egy reneszánsz festményével. Mégis megerősítik a tulajdonost. Külön gyűjtői klubokba tartozhat általuk, ami újrarendszerezi a gyűjtő társadalmi kapcsolatrendszerét. Fontos embernek érezheti magát.

Ugyanakkor minden gyűjteménynek vannak értékesebb darabjai. Sőt, minden gyűjtői körnek megvan a maga szent grálja. Ismert pl a bélyeggyűjtőké, a szemre kicsi, jelentéktelennek tűnő, ám mégis fantasztikus értéket képviselő Mauritius, Victoria királynő képével. (A kék és vörös Mauritiusért, melyek egy borítékon voltak, négymillió svájci frankot fizettek 1993-ban.)

 

A budapesti kiállításon nem ilyen horror áron cseréltek gazdát a kártyák. Láttunk 60-70-80 ezer forintért árulni különlegességeket. És valóban vevőre is találtak! Sport kártyákból NFL, NBA, és FIFA kártyák voltak. Mindenből bőségesen, nem is tudtuk eldönteni, hogy melyikből van a legtöbb. Nagyon drágák, de az emberek mégis vásárolták őket. Megkérdeztük az egyik árust, hogy mióta gyűjt. Így válaszolt: ,,99 óta és konténernyi szinten hozzák nekem az árut! Amit ide kiraktam az asztalra, az csak a 2 százaléka annak, amennyi van nekem valójában”.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Belépéskor mindenki kapott egy csomag fociskártyát. A kapott lapokat próbáltuk elcserélni egyre és egyre értékesebbekre, de senki se akart cserélni velünk, vagy venni tőlünk. Inkább csak eladni akartak az emberek. Röviden: nem váltunk elszánt gyűjtőkké ottlétünk alatt. Viszont az eseményt jobban kellett volna propagálni az ott megjelentek kedvéért. Reméljük, majd jövőre!

Kovács Martin

Fotók: Sereg Barnabás