Kínos sztorik #1
Szeretnél egy jót nevetni? Akkor jó helyen jársz, a röhögést mi fogjuk garantálni!
Ebbe a rovatba az olvasóktól várunk vicces vagy kínos történeteket névvel vagy név nélkül, a diaksavkinossztorik@gmail.com e-mail-címre. A következő három történet egyfajta példa is arra, hogy milyen jellegű sztorikra lehet számítani.
# 1 Kínos sztori
Egy étteremben dolgozom pincérként, ahol rengeteg ember megfordul, ezért időnként kialakul egy-egy kellemetlen pillanat is. Egy idősebb, 60 év körüli párt rendszeresen vendégül láttunk, mindig az én asztalomhoz ültek. Gyakran viccelődtem velük, ők is velem, kedves és humoros embereknek ismertem meg őket. Egyik nap a férfi egy másik hölggyel jött az étterembe, ezért csak úgy viccből, minden rosszindulat nélkül ezt mondtam neki: „Óóó, most nagy bajban van! Vigyázzon, mert el fogom mondani a feleségének, hogy egy másik nővel jött!” A nő erre így válaszolt: „Elnézést, nem tudom, miről beszél maga, én vagyok a felesége. Mégis ki a fenével szoktál ide járni?” – eközben értetlenül nézett a férjére. Beállt a kínos csend. Majd inkább úgy döntöttem, sarkon fordulok és otthagyom az asztalt egy kis időre.
# 2 Kínos sztori
Futárként dolgozom, és ez az eset egy fagyos, téli napon történt meg velem. Leparkoltam a megrendelő háza előtt egy meredek domboldalon, a környéket – az úttestet, a járdát, mindent – jég borította. A vendég már biztos észrevehetett, mert mire kiszálltam a járműből, integetve jött a kapu felé, egy szál pólóban és egy rövidnadrágban. Gondolatban meg is jegyeztem, hogy úgy tűnik, ő se egy fázós típus. Visszaintettem és behajoltam a rendeléséért, ám mikor felegyenesedtem, a fiúnak hűlt helyét láttam. Gondoltam, biztos csak bent hagyta a pénzt és visszaszaladt. Néztem a kaput, nagyban vártam, hogy visszatérjen, amikor is balra tőlem, pont a kocsi mellett hirtelen megjelent valami. Lepillantottam, hát persze, hogy a teleportáló vendégem volt az: egy felfordult poloskát megszégyenítő módon csúszott a hátán lassan az autó mellé. Na, nekem ennyi elég is volt, majdnem belehaltam a nevetésbe. Egymásra néztünk, találkozott is a tekintetünk, én pedig minden arcizmomat megfeszítve próbáltam elkerülni a felröhögést a hátán fekvő srác láttán. Természetesen felsegítettem, a kapuban oda is adtam neki a rendelését, végül könnyes búcsút vettünk egymástól. Tanulság: nagyon vigyázzatok a csúszós feljárókkal!
# 3 Kínos Sztori
Ugyancsak egy futáros sztori, kiérek a megadott címre, fel is csöngetek. Egy alig hallható, rekedtes hang beleszól:
- Igeeen?
- Szia! Meghoztam a kaját.
- Ki vagy?
- Kajafutár.
- Mit hoztál?
- Kaját… amit rendeltél.
- Ne baromkodj már, Zoli! Te vagy az, spanom? Hehe.
- Ja, haver, én vagyok. Engedj már be, mert nagyon hideg van.
- Miért nem ezzel kezdted? Mit hozod rám a parát, tesóm?
- Akkor esetleg beengedsz, ha már így lebuktam?
- Persze, bátyám, nyitom is. Hehe.
Felmegyek a harmadikra, egy ajtó sincs nyitva, de az egyik lakásból hangos, dübörgő zene szól. Gondoltam, biztos az lesz az én lakásom. Láss csodát, nyílt is az ajtó, kijött rajta egy magas srác vékonyra húzódott szemekkel – azon csodálkoztam, hogy még kilát rajtuk. Bent a lakásban tapintani lehetett a füstöt, és aztán megcsapott az illat, amiből már biztos lehettem benne, hogy főhősünk miért is nem tudja, ki vagyok. Majd megszólalt:
- Szia! Te ki vagy?
- Hát a kajafutár – itt a szeme alá emeltem a kajás zacskót, biztos, ami biztos.
- Akkor te nem is Zoli vagy…
- Nem…
- Amúgy, igazából rögtön tudtam, hogy te nem lehetsz Zoli. Tudod, miért?
- Na.
- Mert én vagyok Zoli… hehe.
Reméljük, tetszettek ezek a kis betekintő szösszenetek! Ha te is keveredtél már hasonló szituba és szívesen megosztanád másokkal, most épp itt az ideje. Ezt megteheted névvel, vagy persze név nélkül is. Várjuk őket hatalmas kíváncsisággal és szeretettel a diaksavkinossztorik@gmail.com -on! 🙂
