Daftabb a Punknál – Hogyan legyél híres kevés szókinccsel és arc nélkül
Február végén a legendás elektronikus zenei duó, a Daft Punk egy videóban jelentette be, hogy feloszlik, ezért összegyűjtöttem, hogy mit is „tettek le az asztalra”.
A Daft Punk egy 1993-ban alapult, elektromos zenét gyártó francia DJ duó (Guy-Manuel de Homem-Christo és Thomas Bangalter). A név visszanyúlik akkorra, amikor még gimnazisták voltak, és egy kritikus úgy nevezte őket, hogy „a bunch of punk”, ami annyit tesz, hogy egy rakat őrült punk. Arcuk elrejtése érdekében maszkot húztak.
Az Electroma című filmük kijövetelének alkalmából 2006-ban meghívták őket Izlandra egy interjúra, aminek erejéig levették a maszkot és helyette zsákot húztak a fejükre, de ez volt az egyetlen alkalom, amikor így láthattuk őket. Arcukat azért nem akarják megjelentetni, mert nem akartak „annyira” híresek lenni.
Zenei stílus
A zenei stílusukat eklektikusnak lehetne mondani, hiszen minden zsánerből lop egy keveset. A különbség viszont az előadásmód, hiszen mindent elektronizálnak. A szövegeik egyszerűek, sőt nagyon egyszerűek, pontosabban ELKÉPESZTŐEN egyszerűek, cserébe a dalok ritmusosak, dallamosak és fülbemászóak.
Daft Punk „Diszkó”-gráfia
28 év alatt több albumot is kiadtak. Az első lemezük a Homework, az utolsó a Random Access Memories. Pályájuk során 6 Grammyt kaptak: kettőt a Get Lucky, kettőt a Random Access Memories és egyet-egyet a Harder, Better, Faster, Stronger és az Alive 2007 című alkotásokért.
Alive 2007
Utóbbi egy koncertfelvétel, amit nemrég néztem végig, és csodálom, hogy nem kaptam közben epilepsziás rohamot, na meg azt is, hogy nem halt meg senki sem azon a koncerten, ugyanezen okból kifolyólag. Őszintén, én így képzelem el a halált. Hatvanezer kilowatt ki-be kapcsol a szemem láttára, közben valami irgalmatlanul epikus zene hallatszik a háttérben, és hangjegyeken lovagló angyalok próbálják lelkemet a megnyugvás felé vezetni, ahol egy bukósisakos robotisten vár rám, majd azt mondá: „One more time”… Sajnos ezt az élményt a Daft Punkkal már nem fogom tudni átélni, legalábbis élőben nem, más halál után kell néznem. (Egyetlen másik ötletem az David Gilmour, de arra csak romantikusan lehet meghalni, egyedül meg azt nehéz.)
A koncerten a számok közötti átváltás olyan precíz volt, hogy ennél jobban ember nem tudta volna megcsinálni, és a fények is képesek voltak egy külön élményt átadni, illetve ámulatba ejteni, már amikor ugye láttam valamit belőle, és nem a földön feküdtem habzó szájjal…
Epilógus
Az említett videó, amiben a feloszlást bejelentették, az Epilógus, ami az Electroma című filmüknek az utolsó jelenete. Egy mondatba tömörítve a videó úgy hangzana, hogy az egyik szomorúan felrobbantja a másikat, majd jó westernhőshöz híven tovasétál a naplementébe.
Végezetül azt szokták mondani, hogy „Ne légy szomorú, mert vége. Örülj, mert megtörtént.” (Dr. Seuss).
Adieu Daft Punk.
Források:
