80’s Disco, avagy a négyórás szuperkoncert – élménybeszámoló

Ikonikus slágerek, lelkes előadók, hatalmas tömeg és egy kis playback: így jellemezhetném a 2022. szeptember 17-én megtartott 80’s Disco fesztivált a Budapest Parkban. Különleges helyet foglalnak el a szívemben a 80-as évek, habár nem éltem akkoriban. Viszont a slágerek és a korszak legnagyobb hazai és külföldi előadói szombat este segítettek átélni az érzést. A fesztivált először 2019-ben rendezték meg, és már akkor is nagy sikert aratott. A vírushelyzet miatt sajnos szünetet kellett tartani, de idén végre sikerült ismét megrendezni. A külföldi fellépők között itt volt az Alphaville, Ken Laszlo, Sabrina, a Boney M. és a Dschinghis Khan (akik egyébként először léptek fel hazánkban). A magyar előadókat Szűcs Judith és Soltész Rezső képviselte, az est házigazdája pedig Dj André volt.

A kapunyitás kis csúszással történt az ígért 17:00 órához képest, de a Budapest Park gördülékeny beléptetőrendszerével szerencsére nem volt probléma. Az eső sem riasztotta vissza a bulizni vágyó közönséget, akik között talán kicsit fiatalnak tűnhettem a barátnőmmel (ezt két idősebb hölgy tette szóvá, akik ugyanannyira izgatottan várták a koncerteket, mint én). Mivel mi egészen hamar bejutottunk, közelről élvezhettük az eseményt. De a Park hatalmas kivetítői és profi operatőrei mindenkinek lehetővé tették, hogy jól megnézhessék az előadókat. Az első koncert 18:00 órakor kezdődött, előtte Dj André rázta fel a hangulatot néhány klasszikus 80-as évekbeli dallal. Technikai probléma nem nagyon adódott, az előadók között gyorsan történt a színpadrendezés. Érezhető volt, hogy egy felkészült csapat dolgozott az esemény lebonyolításán. Most, hogy összegeztem az alapokat, jöjjenek az előadók!

Dj André és a visszaszámlálás

Az igazi „Bikicsunáj” – Alphaville

Miután Dj André meghozta a hangulatot, az Alphaville nyitotta a négyórás koncertsorozatot. A nyugatnémet popbanda 1982-ben alakult meg eredetileg három taggal, élükön Marian Golddal. Legnagyobb slágereik, például a Big In Japan, a Forever Young, és a Sounds Like a Melody most is felcsendültek a Budapest Park színpadán. A zenekar rengeteg tagváltás után jelenleg öt zenészből áll. Gold hangja élőben is olyan jó, mint a lemezeken. Az egész zenekar tele volt energiával, élvezettel adták elő a dalaikat, nekem nem okoztak csalódást. Billentyűsük, Carsten Brocker úgy ugrált és püfölte a szintetizátorait, hogy azok majdnem összeomlottak körülötte. Gold többször is megköszönte a közönségnek, hogy itt lehetnek, és sok történetet is megosztott a dalokkal kapcsolatban. Ezt egy nagyon pozitív gesztusnak tartom, hiszen így közelebb érezhetjük magunkat az előadóhoz. Nyitó előadásként szerintem jól helytálltak, kezdésnek nem is kellett volna egy ugrálós Dschinghis Khan.

Alphaville

 

A magyar Gloria Gaynor – Szűcs Judith

>Másodikként Szűcs Judith vette át a színpadot. A „diszkókirálynőként” is elhíresült művésznőnek rengeteg neves magyar előadó írt slágereket, és nemzetközileg is elismert énekesnője a korszaknak. Habár most a dalait playbackkel adta elő, és ezt kicsit sem sikerült elrejtenie, a közönség élvezte az előadást. A Budapest Parkban bebizonyította, hogy még mindig magabiztosan áll a színpadon, áradt belőle a vidámság. Ő sem hagyhatta ki legsikeresebb dalait, megszólalt a Táncolj még, a Ha táncolsz velem, valamint a Gloria Gaynor-feldolgozás, a Túlélem én című dal is.

Szűcs Judith

Csak a neve magyar – Ken Laszlo

A harmadik fellépő Ken Laszlo volt, akinek a neve hallatán azt hihetnénk, hogy ismételten egy magyar előadó. Pedig az olasz származású énekesnek a Park közönsége tanította meg a „köszönöm” szót. A koncerten ő volt számomra az egyetlen ismeretlen előadó, de nem okozott csalódást. Egy nagyon tehetséges, de szerény fellépőt láttam a színpadon, olyan volt, mint aki mindenre rácsodálkozik, de hálás, hogy a zenével foglalkozhat. Slágerei ugyan angolul íródtak, mégis törte a nyelvet, miközben a dalok felvezetőit mondta. A közönség őt is nyitott szívvel fogadta, az italo disco műfajának ikonikus alakja elhozta nekünk a Hey Hey Guy és a 1 2 3 4 5 6 7 8 című dalait is.

Ken Laszlo

Hangosan szólt az ének – Soltész Rezső

Soltész Rezső már a 60-as években zenélni kezdett, de jellegzetes göndör fürtjeit a 80-as években szerezte, sokan máig a dauert Soltész Rezső nevével kötik össze. Mára a bongyor frizurának búcsút kellett intenünk, de a dalai ugyanannyira hatásosak maradtak, mint a 80-as években. Egy rendkívül tapasztalt előadóról van szó, így pontosan tudta, hogyan kell belopnia magát a közönség szívébe. Elhitette velünk, hogy egy új dalt fog előadni, erre hirtelen megszólalt a Szóljon hangosan az ének, amitől mindenki egyszerre kezdett ugrálni örömében. Emellett megszólalt még az Annabella, az eredetileg Szécsi Pál-dal, az Egy szál harangvirág és Soltész Rezső legújabb feldolgozása, a Republic 67-es út című dala, amit most Csillagok címre keresztelt az előadó. A Republic slágere elmaradhatatlan része a magyar zenei kultúrának, szinte nincs olyan ember, aki ne tudná a szövegét szóról szóra. A dal kiválóan szólt a Budapest Parkban is.

Soltész Rezső

A hódító – Dschinghis Khan

Következő fellépőként a Dschinghis Khan vette át a színpadot, akik először léptek fel Magyarországon. Mielőtt még elkezdődött volna az előadásuk, a tömeg már skandálta a zenekar nevét. A jelenleg négy tagból álló zenekar most csak három taggal lépett fel, Tatiana Gerasimova sajnos nem jött el. De ez nem akadályozta őket abban, hogy fergeteges show-t csináljanak. A zenekar lelkesedése könnyen átragadt a közönségre is, ugrálás és tapsvihar várta őket minden dal után. Csak úgy zengett a Budapest Park a német refrének halandzsázásától. A látványosság sem maradt ki, a kosztümök és a jól összehangolt koreográfia még magasabbra emelte az előadást. Dalaik közül természetesen a Moskau és a Dschinghis Khan aratta a legnagyobb sikert. Szokásomhoz híven szeretem megosztani a közösségi oldalamon, ha részt veszek egy koncerten, az előadót is megjelölöm, hátha kapok valamilyen reakciót. A Dschinghis Khan esetében nem csak megnézték a videómat, de még választ is kaptam az üzenetemre. Megköszöntem a fellépésüket, válaszul azt üzenték, ők is jól szórakoztak, és alig várják, hogy újra láthassák a magyar közönséget.

Dschinghis Khan

Budapest vagy Bukarest? – Sabrina

Meglepő lehet, hogy miért írtam ezt alcímnek Sabrina fellépéséhez. Nos, a művésznő, miközben egy videót akart készíteni a közönségről, Budapest helyett Románia fővárosát, Bukarestet köszöntötte. Nyilván minden magyar embert ki lehet kergetni ezzel a világból, úgyhogy Sabrina egyből kapta is a „Budapest” kiáltásokat. Ennek ellenére mindenkinek csorgott a nyála, mikor az énekesnő táncolni kezdett, fekete szettje kiemelte tökéletes alakját. De a két táncosfiú is nagyon jól állt Sabrinának. A playback itt sem maradhatott el, de az olyan slágereket, mint a Boys (Summertime Love) vagy a Call me (eredetileg Blondie, amit Sabrina Samantha Foxszal dolgozott fel) ez nem rontotta el a közönség számára. Remélem, azért a „Sabrina be mine” feliratú zászló, amit egy csapat fiú lobogtatott, nem rettentette el a művésznőt attól, hogy újra fellépjen nálunk.

Sabrina

A nagy finálé – Boney M. ft. Liz Mitchell

Végül, de nem utolsósorban a Boney M. táncoltatta meg a közönséget a legikonikusabb diszkóslágerekkel. A közönség ekkor már tűkön ülve várta az est legnagyobb fellépőit. Az előadás nem indult zökkenőmentesen, Liz Mitchell mikrofonja egy ideig ki volt kapcsolva (persze ez a playback miatt nem volt nagy baj, csak ha a művésznő mondani akart valamit, szájról tudtunk olvasni). Amint a probléma elhárult, a zenekar magabiztosan folytatta az előadást. Minden egyes dal visszhangzott a közönségtől. Ekkor már mindenki feladta, hogy az eső ellen küzdjön, a figyelem 100%-a a zenekarra irányult. Liz Mitchell meghatva hallgatta a dalok után, ahogy a közönség egyszerre kántálta, hogy „Boney M”. A legnagyobb meglepetést viszont az okozta, mikor a banda felhívta a színpadra a Dschinghis Khant, hogy néhány dalt együtt adjanak elő. Még én is, aki utál ugrálni koncerteken, csatlakoztam a körülöttem lévőkhöz. Az sem zavart, hogy ekkor már négy és fél órája álltam a Budapest Park küzdőterén, a zene annyira magával ragadott, hogy azt akartam, sose legyen vége. A Boney M. és a Dschinghis Khan tökéletes párosítás volt, az előbbi dalai jól illettek az utóbbi pörgős színpadi előadásmódjához.

Boney M. és Dschinghis Khan

Ahogy a koncert véget ért, az emberek szépen lassan kezdtek szállingózni hazafelé. Még maradtunk egy dalra a koncert utáni afterpartin a két hölggyel, akikkel a koncert végére egészen jóba lettünk, aztán mi is elindultunk. Amíg el nem aludtam, zsongott a fejem, teljesen berekedtem, de úgy éreztem, megérte. Felejthetetlen élmény volt, biztos, hogy a jövőben is ott leszek!

 

Források: ncl.hu,
steppenwind.jimdofree.com,
Wikipedia, budapestpark.hu,
80sdisco.hu, dschinghiskhan.com,
zene.hu,
Képek: Urbán Sára