Egy különleges hobbi: a horgolás

A nyári szünet arról szól, hogy azt csináljuk, amit szeretünk. Egyik húgom például ki akarta próbálni a horgolást. Nekem is megtetszett az ötlet.

Nemsokára nyaralni mentünk az unokatestvérünkkel. Ő már évek óta horgolt, és megmutatta nekünk a csínját-bínját. Ez annyira megtetszett nekünk, hogy csak keveset fürödtünk a Balatonban, egész idő alatt majdnem hogy csak horgoltunk. Csapatunkat nagyiklubnak neveztük el. Ekkor kezdett kedvenc hobbimmá válni a horgolás.

Kiderült, hogy kézügyességünket örökölhettük is, szüleink elmesélték, hogy több felmenőnk gyönyörű műalkotásokat készített.

Apai nagymamánk kötött és horgolt is. A második világháború utáni nehéz időkben sok család anyagi gondokkal küszködött. Segíteni tudott nekik azzal, hogy kézimunka lehetőséget biztosított a nőknek. Akár használt fonálból is készített ízléses terítőket, téli- és cérnakesztyűket. Munkái kiállításokon szerepeltek, néhány sapkája díjat is nyert. 70 éve fénykép is készült apukámról, az öccséről, és a nagymamámról sapkában. Babaapunak még a sála és a pulóvere is házi készítésű volt!

Családi fotók: Apukám, az öccse, és a nagymamám

Anyai dédnagymamánk nagymamámhoz hasonlóan horgolt és kötött is. Méghozzá olyan ügyesen, hogy rá sem kellett néznie a kezére, miközben a Tv-t nézte! Ő a családnak készített pulóvereket, sapkákat, sálakat, babatakarót, kesztyűt, és akár zoknit is.

Apai dédnagymamánk pedagógus volt. Fiatal korában keze alatt sokszínű, tenyérnyi virágok, gyümölcsök, makkok, levelek, faágak készültek. Dróttal merevítve, kitömve megtévesztően valósághűek voltak.

Kár, hogy amiket csináltak, már nincsenek meg! Jó lett volna unokáimnak sajátjaim mellett a felmenőim műveit is megmutatni!

Amikor elkezdtünk horgolni, unokatestvérünk, ,,az igazi profi” a kezdeti tökéletlen próbálkozásainkat mindig egy rántással bontotta vissza. Ezzel tanultuk meg elengedni a hibás alkotásokat, még akkor is, ha sok időt szántunk rájuk. Az első komolyabb művünk a tőle tanult ,,nagyikocka” volt, ami valójában egy díszes négyzet. Ebből egy viccesen kinéző, de sapkának mondható ruhadarabot horgoltam össze. Úgy fest, mint egy tonhaltorta. Egy másik sapkát, a „kupakot”, apukám barátjának rendelésére készítettem. Viszont ezután rájöttem, hogy sokkal tágabb térre vonatkozik a horgolás, mint eddig gondoltam!

Tonhaltorta sapka és a kupak

Hirtelen ötlettől felindulva egy plüssmókust horgoltam, melyre sapka készült a húgom kérésére. Ez annyira megtetszett, hogy egy baba is született, amit fel is öltöztettem. Saját mintákat találtam ki, olyanokat, amilyet én akartam. Ez nagyon tetszett!

Plüssmókus és baba

Közeledett a karácsony, ezért karácsonyfa díszeket: szaloncukrokat, és csengőket horgoltam. Majd egyre szebb ruhácskájú angyalkákat. Szerettem minél különbözőbb ruhákat és szárnyakat készíteni. Először csak külön-külön horgoltam őket, ami eszembe jutott. Csak később párosítottam össze az angyalokat szárnyaikkal. Drótra tekert arany fonálból csináltam a glóriájukat, amit a fejükre szereltem. Nagyon élveztem az elkészítésüket!

Szaloncukor és angyalka

Szeretnék majd hajcsatokat, hajpántokat, olyan táskákat, amiken a díszeket cserélni lehet, és vicces, egyedi kinézetű kiegészítőket, és még sapkákat is horgolni. Olyan dolgokat, amik jobb kedvre derítik az embert, és a saját stílusomban néznek ki jól. Most egy cicafüles sapkát, és hozzá sálat készítettem, kétszer olyan vastag fonálból (10-es méret), mint amilyet általában használok (5-ös méret). Nagyon tetszett, hogy milyen puha ez az anyag! De cérnával is próbáltam már horgolni, azzal szerintem kicsit nehezebb.

Én úgy gondolom, hogy ha csinálsz valamit, mindig látszik rajta, hogy azt te készítetted, legyen szó bármilyen kézimunkáról. Számomra azért is olyan értékesek, mivel az érzéseinket fejezzük ki velük. Remélem, hogy egyszer mindenki rátalál legalább egy olyan hobbira, amit nagyon szeret, hiszen ez a lényegük!

Egy táskányi alkotás

Képek: Ránky Miklós