Egy szál rózsa
Ránky Zsófia Egy szál rózsa című műve az Irodalmi Rádió Szerettel édesanyámnak című antológiájában jelent meg. Írásával különdíjat kapott
Egy szál rózsa
Még azelőtt került ide ez a rózsa, hogy megszülettem. Icipicit hervadtabb már, mint fénykorában, de így is gyönyörű. Apa választotta, és meg kell hagyni, csodás választás volt.
Ő nem olyan, mint a többi virág. Ő annál sokkal több. Ő nem az a virágszál, amit a nagyszüleid temetésére viszel, és nem is az, amit a bocsánatodért kapsz. Ő az, amit egy csodaszép napon egy olyan embertől kapsz, akit nagyon szeretsz. Hazaérsz és elindítod a Shape of you-t Ed Sheeran-től. Ezzel a virágszállal a kezedben táncolsz és fülig ér a szád. Ő egy ilyen rózsa. Olyan, aki mosolyt csal az arcodra. Levágod a szárának alját és vízbe teszed, hogy több ideig éljen, mert még jó sokáig szeretnéd őt csodálni. Leülsz vele szemben és bámulni kezded. Először a színe tűnik fel. Rózsaszínű. Ő nem a szerelmet jelképezi, mint a vörös. Sokkal inkább a kedvességet és üdeséget. Ő nem kihívó, hanem visszafogottan gyönyörű. Sokkal szebb, mint egy vörös színű!
Minden nap kicseréled a vizét és igyekszel mindent megtenni, hogy a legtovább tartson. Amikor mégis hervadni kezd, szirmait könyvek között préseled le, hogy örökre veled maradjon. Mert Ő egy ilyen rózsa. Akit magad mellett akarsz tudni életed végéig.
Mondjuk, a préselésre nem volt még szükség. Ez a virágszál ugyanis nem tud elhervadni. Vagy csak nagyon hosszú idő után. Az évek során megjelent rajta egy-két barna folt, de a hervadástól még nagyon messze van. Apával igyekszünk mindent megtenni, hogy jó körülmények között legyen.
Furcsa, mert egy szál rózsa legtöbbünknek semmi különleges, néhányunknak azonban a teljes világa. Nyugtató illatának köszönhetem, hogy sikerült átvészelni a nehéz pillanatokat, tüskéi megtanítottak arra, hogy bár semmi és senki sem tökéletes, megéri alkalmazkodni, mert elképesztő dolgoknak lehetek részese. Apa is olyan áhítattal csodálja mindig, mintha csak az a szál rózsa létezne számára. De hogy is lehetne ez másképp? Hiszen Ő az én édesanyám!
Fotó: Lapis Péter
