Interjú Zeller Brigittával, a CED Közép-európai Gazdaságfejlesztési Hálózat Nonprofit Kft. protokoll- és rendezvényszervezőjével

Mindig is érdekelt, hogy igazából mit is csinál egy marketinges, hogyan működik egy reklámügynökség, miként kerül valaki ebbe a szakmába, ezért örömmel készítettem interjút a nagynénémmel, aki 25 éve dolgozik a reklámszakmában.

Említetted, hogy elég hosszú időt töltöttél el különböző reklámügynökségeknél. Hogyan kerültél a reklámszakmába?

Gimnázium után elvégeztem a KOTK Nemzetközi Piackutató és Reklámszervező felsőfokú képzését. Akkor még nem igazán tudtam, hogy mit fogok kezdeni vele, de azt tudtam, hogy mindenképpen ki szeretnék jutni Amerikába. Mivel se bejelentett munkahelyem, se az én nevemen lévő lakásom nem volt, nem kaptam meg a vízumot a kiutazáshoz. Azt gondoltam, keresek egy olyan munkahelyet, ami majd hozzásegít a célomhoz. Megpályáztam egy állást egy kisebb amerikai ügynökségnél, a The English Language Phone Book kiadójánál. Itt én salesesként (ejtsd: szélzesként – a szerk.), azaz hirdetésértékesítőként dolgoztam, melynek a lényege az volt, hogy hirdetéseket kellett eladnom, melyekért jutalékot kaptam. Úgy gondolom, hogy a reklámszakmának egy tökéletes ugródeszkája ez, és mindenkinek ezzel kellene kezdeni ezt a szakmát. Fejleszti a tárgyalási készséget, és könnyen lehet kapcsolatokat építeni.

Innen merre vitt az utad tovább?

Innen úgy kerültem át a következő munkahelyemre, hogy a leendő főnökömnek eladtam egy hirdetést, annak ellenére, hogy őt sosem lehetett ilyesmire rábírni. Ezen a munkahelyen egészen más dolgokat tanultam. Rádiózást, kisebb reklámkampányok menedzselését, és mivel már láttam kiadványszerkesztést, belekezdtünk a Világszám című kiadvány készítésébe is. Ez főleg utazással kapcsolatos témákkal foglalkozott. A főnököm révén sok utazási irodával álltunk kapcsolatban, és a rádiózás is jórészt ebben a szegmensben folyt. A következő pár évben még dolgoztam egy kisebb ügynökségnél és egy jó nevű csomagolástervező cégnél is, majd átkerültem egy kreatív reklámügynökséghez, ahol 12 évet töltöttem.

Hogy élted meg ezeket a váltásokat?

Az élet magával hozza a változást, de nekünk kell ezeket kezelni. Szerencsés vagyok, mert mindig jó munkahelyeken dolgoztam, jó közösségekben, jó szakemberekkel, akiktől sokat tanulhattam. Soha nem volt egyik váltás sem kudarc számomra. Azt vallom, hogy az ember próbáljon olyan munkahelyen dolgozni, ahol jól érzi magát, hiszen ott tölti a fél életét.

Jelenleg mivel foglalkozol?

Az évek folyamán sokszor megfordult a fejemben, hogy milyen lehet a másik oldalon, a megrendelő helyében lenni. A sors végül úgy hozta, hogy másfél éve lehetőséget kaptam az egyik partnerünktől, hogy dolgozzak náluk, így most protokoll- és rendezvényszervező vagyok a CED Kft-nél. Itt – többedmagammal – az a feladatunk, hogy megterveztessük és legyártassuk a cég szükséges marketinganyagait, kiállításokon képviseljük a céget, biztosítsuk a naprakész kommunikációt a weboldalon és a social mediában, valamint biztosítsuk a cég arculati előírásait, amit amúgy korábban az én segítségemmel alakítottunk ki.

Mi a nehézsége a szakmának?

Ahány ember, ahány cég, annyi elképzelés és elvárás. Ebből adódóan nagyon nehéz minden emberrel, embertípussal összehangolódni, együttműködni. Az elmúlt 15 évben ún. account manager voltam, akinek a feladata az ügyfél és a kreatív osztály közötti kapcsolattartás. Míg a kollégáim előtt az ügyfél érdekeit tartom szem előtt, addig az ügyfélnél a munkatársak véleményét képviselem. Fontos a lojalitás mindkét irányban. A tervezésnél, gyártásnál elengedhetetlen az összhang, mert csak úgy lesz végül mindenki számára pozitív, sikeres eredménye a projekteknek. Nekem talán szerencsém van abból a szempontból, hogy jól tudok alkalmazkodni más emberekhez, és ezt többször is visszaigazolta az élet és a munka.

Mi a legutóbbi pozitív tapasztalatod?

Pár napja készítettünk egy riportsorozatot ismert emberekkel, és volt szerencsém részt venni a Kemény Dénessel készült forgatáson. Ez teljesen más volt, mint egy reklámfilmforgatás, és új élményt nyújtott.

Azok alapján, hogy elmondhatod, mindkét oldalt kipróbáltad, melyiket tartod jobbnak? Az ügynökségi vagy a megrendelői oldalt?

Nehéz erre egyértelműen válaszolni, mert más-más élethelyzetben voltam ott, és vagyok most, ahol vagyok. Mindig ki akartam próbálni a másik oldalt, de semmiképpen sem egy nagy multinál, ahol lentről kellett volna végigjárni a szamárlétrát. Jobban szeretem a családiasabb légkört. Az ügynökségi lét mindemellett folyamatos pörgést, feszített tempót, sok túlórát kíván. A jelenlegi munkahelyemen jóval nyugodtabb, kiszámíthatóbb a munkaidő, a munkabeosztás, ami mondjuk 5-10 évvel ezelőtt nem elégített volna ki, de a jelenlegi élethelyzetemben sokkal kedvezőbb.

Tehát élvezed, amit most csinálsz. Akkor sose mennél vissza az ügyféloldalról az ügynökségire?

Soha semmit nem szabad elvetni. Jelenleg is besegítek külsősként egy miniügynökség munkájába. Olyan munkákat vállalunk, amik nem igényelnek nagy kapacitást. Többnyire katalógusok összeállításában, prezentációk készítésében, programozásban és korrektúrázásban keresnek meg minket a kisebb költségvetéssel rendelkező ügyfelek, hiszen mi nem tartunk fenn irodát, így jobb árakat is tudunk számukra biztosítani.

27 év alatt sosem jutott eszedbe, hogy kipróbálj valami más pályát is?

De. Először kirakatrendező akartam lenni, mert a 80-as, 90-es években nagyon egyhangúak és igénytelenek voltak a kirakatok. Sajnos hatalmas volt a túljelentkezés a kirakatrendező iskolába, és nagyon jó rajztudást követelt, így nem jutottam be. Ugyan fejlesztettem a rajztudásom, de a szakma nagyot fejlődött, ma már minden kirakat csillog, az anyagok és a kreativitás tárháza kimeríthetetlen, és mint kiderült, én a kreatív szakmában nem a kreativitásban, hanem a szervezésben találtam meg a helyem, így ez a váltás örök álom marad csupán.

Végezetül hadd kérdezzem meg, hogy kiknek ajánlod ezt a hivatást, pályát.

Szerintem a legtöbb 15-18 éves fiatal még nincs tisztában azzal, hogy mivel akar foglalkozni. Nagyon fontos, hogy több irányban is merjetek gondolkodni! Gondoljátok át, mik az általatok kedvelt tantárgyak, miben vagytok jók, mi okoz örömet, és ez alapján válasszátok ki, merre menjetek tovább. A média szak például nagyon sokfelé ágazhat: az újságírástól a filmrendezésig, a szövegírástól a fotóriporterkedésig, a reklámügynökség vezetésétől a piackutatásig, az internet világa folyamatosan fejlődik, és még sorolhatnám. Úgy kell pályát és munkahelyet választani, hogy szeresd, és ha nem tetszik, merj és tudj váltani. Ha élvezed, amit ebben az iskolában tanulsz, tanuld meg jól, akarj a legjobb lenni, és ha sikereket érsz el, szeretni fogod, amit csinálsz.

 

Nagy boldogságot okozott nekem, hogy ezt az interjút elkészíthettem. Sose fogom megérteni, hogy eddig miért nem vonzott ez a téma annyira, hogy utánakérdezzek, amikor állandóan lenne rá alkalmam. Remélem, valamelyest sikerült felhívnom mások figyelmét is erre a szakmára és segíteni embereknek egy nekik tetsző munkát találni.