Renoir a Szépművészeti Múzeumban

A 11. b osztály rajz tagozata nemrégiben meglátogatta a meghosszabbított Renoir-kiállítást a Szépművészeti Múzeumban. Ezzel rajztanáruk, Kurucz Petra tanárnő célja az volt, hogy a tanulók betekintést nyerhessenek az impresszionista és posztimpresszionista művészet szépségeibe, és eredetiben csodálhassák meg a kiváló művész munkáit. 

Az impresszionizmus és posztimpresszionizmus is jelentős stílus, melyek a 19. század második felétől jelentek meg, legelőször a festészetben. Előbbi célja a pillanatnyi benyomások és érzések rögzítése. Ezt a természetes színek és fények hangsúlyozásával hozták létre. Lazább vonalvezetéssel, rövid és gyors ecsetvonásokkal rögzítették vászonra képeiket a művészek. Gyakran szabadtéren festettek, kihasználva a természetes fényt. A művészek új megközelítéseket alkalmaztak a valóság ábrázolására. Renoir úgy vélte: ,, …ha egy képet meg tudnánk magyarázni, az többé már nem is volna műalkotás.’’ Az igazi művészetre szerinte az jellemző, hogy ,,Leírhatatlannak és utánozhatatlannak kell lennie…”. 

A posztimpresszionizmus már az impresszionizmus továbbfejlesztése. Új technikák és stílusok jelentek meg, például erőteljesebb a vonalvezetés, intenzívebbek a színek és gyakoribbak az elmosódott hatások. A posztimpresszionistáknak legfontosabb céljuk az volt, hogy átadhassák érzelmeiket és gondolataikat átadása a vásznon keresztül. 

Renoirnak számos festménye van. Első remekműve az 1867-ben készült Lise, amely fiatal barátnőjét ábrázolja életnagyságú portréban (184 x 115 cm). Ez egy olyan típusú kép, amely a korszakban „normális” körülmények között csak a királyi családok tagjairól készült. 

Páholy (1874) című képe egyike a realista impresszionista remekeinek. Itt egy párt látunk, akik az előadás kezdetét várják.  A háttérbe szoruló férfi  – Renoir bátyja, Edmond – sötét színekkel, az árnyékba szorulva jelenik meg, és arcának felét pedig kitakarja a színházi látcső. A hölgynek viszont teljes szépsége megmutatkozik. Klasszikusan egyszerű pózban ábrázolja a festő. A hölgy ruhájának csíkjai szelíd arcának nyugodt vonásai felé kísérik a tekintetet. A hajában és a nyakában lévő kaméliavirág halvány rózsaszínje tökéletesen illik púderezett arcához, amelyen enyhe zöldessárga fény csillan. 

Renoir egyik kései munkája: A réten (kb. 1890). A kép fák alatt ülő és virágkoszorúkat fonó leányokat ábrázol. Ez a remekmű egyfajta romantikus panteizmust jelenít meg, amely áradatként önti el a képet. A hölgyek eggyé olvadnak a természettel.  

Művészete sosem alázza, vagy  sérti az embert. Éppúgy szerette őket, mint ahogyan a fényt és az örök természetet. Egy olyan korban, amelyben más sem volt körülötte, mint egyre fokozódó egzisztenciális rettegés és elégedetlenség, Renoir a boldogságot és a harmóniát mutatta meg képein keresztül. Talán éppen ezért ajánlom a mai kor emberének, hogy minél több Renoir-képet nézzen. Ha teheti, eredetiben! 

A képeket Kurucz Petra Tanárnő készítette