Március 15-e megünneplése
Iskolánk 1848. március 15-ét rendhagyó módon ünnepelte meg. Osztályonként felkerestük azokat az emlékműveket, helyszíneket, amelyek a sorsfordító nap történetére emlékeztetnek bennünket. Itt virágot helyeztünk el, és meghallgattuk az alábbi beszédet.
Március 15-e mindnyájunk számára ikonikus dátum. Hogy miért? Mert talán nincs még egy olyan ünnep a magyar történelemben, amelyet mindenki – korra, politikai meggyőződésre, társadalmi státuszra való tekintet nélkül – egyaránt elismer és szeret. Mert a 176 évvel ezelőtti március éppen úgy összeforrasztotta a nemzetet, mint most, amikor ünnepeljük.
Hogy mi történt azon a március 15-én? A történelmi tények ismertek, tanuljuk az iskolában, az ünnepi megemlékezéseken elismételjük őket: 1848. március 15-én az európai forradalmi hullám részeként Pest-Budán is kitört és vér nélkül győzött a forradalom. ,,Egyenlőség, szabadság, testvériség” – ezek voltak a nemzeti szuverenitás és a polgári átalakulás jelszavai. Ez a nap, március 15-e indítja el a szabadságharchoz vezető folyamatot, amelynek célja a Habsburg-uralom megszüntetése, a függetlenség és az alkotmányos berendezkedés kivívása volt.
A ,,Pilvax-kör”, többek között Petőfi, Jókai, Vasvári és Bulyovszky Gyula előző este határozták el, hogy a bécsi forradalom hatására mozgósítják az egyetemi ifjúságot. Ez meg is történt március 15-én. Ekkor olvasták fel a 12 pontot, amit Landerer és Heckenast nyomdájában a Nemzeti dallal együtt, cenzori engedély nélkül kinyomtattak. Ekkor született meg a magyar sajtószabadság.
Ezek a tények tehát mindnyájunk számára ismertek. Így azt is tudjuk, hogy délután háromkor már a Nemzeti Múzeumnál tartottak nagygyűlést. Az időközben 10 ezresre duzzadt tömeg a hajóhídon átvonult Budára, ahol a Helytartótanács életbe léptette a 12 pontba foglalt követeléseket. Ezután kiszabadították Táncsics Mihályt a börtönéből, akit a tömeg diadalmenetben vitt át a pesti oldalra. Este a Nemzeti Színházban a Bánk bán ünnepi előadásával tisztelegtek a forradalom győzelme előtt.
A nagy nap két ikonikus szövege tehát Petőfitől a Nemzeti dal, és a Mit kíván a magyar nemzet? című röpirat. Elterjedtségükre és népszerűségükre jellemző, hogy nem is eredeti címen emlegetjük őket. Petőfi versét Talpra magyarként, a Mit kíván a magyar nemzet? című politikai röpiratot pedig 12 pontként emlegetjük. Gondolkodásunkat is meghatározzák: a Talpra magyart már gyermekkorunkban kívülről fújjuk. És 176 év óta, ha bárki a politikai nézeteit akarja Magyarországon nyilvánosság elé tárni, jellemzően pontokba rendezve teszi.
A mai megemlékezésen mégsem ezekből a szövegekből idézünk. Hanem Czuczor Gergely: Riadó című verséből. De ki is volt Czuczor Gergely? Bencés szerzetes, elismert szótáríró, nyelvtudós, költő és akadémikus volt. A hatkötetes úgynevezett Czuczor-Fogarasi néven emlegetett A magyar nyelv szótára fűződik a nevéhez. Az irodalmárok Petőfi ismertté válása előtt a legnagyobb népies költőt tisztelik benne. A tudós és békés bencés szerzetest mégis halálra ítélik. Hogy miért? Egyetlen verséért!
Riadó című verse 1848. december 21-én jelent meg Kossuth Hírlapjában, Czuczor Gergely sürgetésére. Hiszen ekkor az osztrák csapatok már közeledtek Pest-Buda felé. A buzdító hangvételű verset külön röplapra is kinyomtatták, s egyaránt terjesztették a nép és a harcoló katonák között. Így válhatott igen gyorsan közismert forradalmi indulóvá.
Szerzőjét 1849 januárjában elfogták az osztrákok, s Windisgratz javaslatára halálra ítélték. Később büntetését 6 évnyi vasban eltöltendő várfogságra enyhítették. A derék szerzetest a budai várban börtönözték be. 1849 májusában, amikor a magyar sereg bevette a várat, Czuczor Gergelyt is kiszabadították a magyar honvédek. Amikor azonban a császáriak újra elfoglalták Pestet, Czuczor Gergely önként feladta magát. Haynau bebörtönöztette, majd Kufstein várába vitette.
A vers, amiért ennyi szenvedésen kellett keresztül mennie szerzőjének, refrénje miatt ismerős lehet számunkra. Mi is ez a refrén?
„Él még a magyarok nagy istene,
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok is legyünk.”
A refrénből joggal ismerős számunkra „Az isten is segít, ki bír velünk?” sor. Hiszen iskolánk névadója, gróf Széchenyi István családi jelmondata is ugyanez, „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” formában. Bibliai idézetről van szó, Pál apostol leveleiből való a sor. A magyar történelemben többször is megjelenik: Bethlen Gábor erdélyi fejedelem halálos ágyán idézi. És a nagy múltú Rákóczi-családnak szintén családi jelmondata.
Most pedig hallgassátok meg ennek a különleges történetű versnek, a Czuczor Gergely által írt Riadónak első két versszakát!
RIADÓ
Sikolt a harci síp: riadj magyar, riadj!
Csatára hí hazád, kifent acélt ragadj.
Villáma fesse a szabadság hajnalát,
S fürössze vérbe a zsarnokfaj bíborát.
Él még a magyarok nagy istene,
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.
Nem kell zsarnok király! csatára magyarok,
Fejére vészhalál, ki reánk agyarog.
Ki rabbilincseket s igát kohol nekünk
Mi sárgafekete lelkébe tőrt verünk.
Él még a magyarok nagy istene,
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.
Az osztályok képei:
