Plastic Hearts, avagy Miley Cyrus visszatért!
A Plastic Hearts Miley Cyrus ősszel kiadott albuma, amely fantasztikusan ötvözi a nyolcvanas évek pop-rock hangzását a mai zenei divattal, ugyanakkor tiszteletét fejezi ki az összes hírhedt rockelőadó és banda iránt. Szerintem jobban nem is sikerülhetett volna ez az album.
Ha elhangzik Miley Cyrus neve, az emberek nagy részének vagy a Wrecking Ball, vagy a Hannah Montana jut eszébe, teljesen jogosan. Ennek ellenére én mindig is bírtam a stílusát – leszámítva a rap-mumble-trap korszakát –, hiszen egy hihetetlenül egyedi és vagány csajról van szó. A már megszokott túlzott feltűnési viszketegség ellenére zseniális hangjával és – valószínűleg apjától, Billy Ray Cyrus country-rock énekestől örökölt – rendkívüli zenei érzékével az új albumát rendesen összerakta. Nem beszélve arról, hogy keresztanyja, a híres countryénekesnő, Dolly Parton is hatással volt ízlésének kibontakozására.
Az említett rombológolyón ülő, megőrült tiniből hasonlóan kirívó, de mégis eszméletlenül dögös stílusú nővé vált. Habár a túlzott dohányzás és egyéb szerek hatására kissé rekedtessé vált a hangja, én ezt egyáltalán nem bánom, mert baromira passzol ehhez a műfajhoz. A Bangerz és a Miley Cyrus and Her Dead Petz albumjain kiderült, hogy a rap nem neki való, majd a Younger Now után rájött, hogy a country sem az ő világa. Most belevágott egy back-to-the-roots-os stílusú, minden eddigi ballépést elsöprő műalkotásba, amelyet sosem fogunk elfelejteni.
A Midnight Sky című számában a Fleetwood Mac énekesnőjére, Stevie Nicksre hasonlít leginkább. És vajon ki az, akivel átdolgozta saját számát, és belekeverte az Edge of Seventeen című dalt? Hát persze, hogy Stevie Nicks! Majd elájultam, mikor megláttam. Nagy kedvencem Nicks, és az egész Fleetwood Mac, ennél jobb kombót nem is tudtak volna nekem kitalálni.
A Dua Lipával közös számát, a Prisonert is szétjátszották a rádiók, nem kevesebb sikerrel. Már a klipből kiderül, mennyire nem normális a csaj, főleg nem a jelenleg legnagyobb popdívával karöltve.
Nagy szeretettel ajánlom az album többi számát is, mert mindegyikben felülmúlhatatlan egyediséget mutatott meg. A Night Crawling című számában egyik legnagyobb példaképével, a rock egyik úttörőjével, Billy Idollal énekel együtt. Mikor meghallottam a Midnight Sky-os együttműködés után az említett dalt, azonnal elolvadtam. Ilyen ütős számokat, egyetlen albumon?! Még nem is említettem a Bad Karmát, amelyet Joan Jett-tel együtt énekelt el. Szerintem már nincs mit mondanom, egyszerűen eszméletlen, amit összehozott, ráadásul ilyen nagy nevekkel!
Az album címadó dala, a Plastic Hearts vált a kedvencemmé. Felfedezhető a Billy Idol-os hangzás itt is, és a különféle ütősökkel, dobokkal és bongókkal egyből belopta magát a szívembe. Az eddigi zseniális számokon és kollabokon túl egy Blondie és egy Cranberries remixet is találhatunk az album végén, amelyek ismét hatalmas durranások lettek.
Az a hír járja, hogy a Liam Hemsworth-szel való szakításából eredendő érzéseit emelte bele az albumba, illetve a közös házuk leégése okozta sebeit próbálja gyógyítani – teszi ezt a nyolcvanas évek glam-rockos csillogásával fűszerezve. Rocksztárként vágott bele egy új korszakba, amivel kisöpörte a köztudatba épült sztereotípiákat saját magáról. Már nem az a felelőtlen csaj, aki az interjúkon betépve, zéró odafigyeléssel válaszolt a kérdésekre. Elfogadta, hogy voltak mélypontjai az életében – mint ahogy mindenkinek –, viszont ő képes volt villámcsapás-szerűen megváltoztatni a róla alkotott véleményt egy hatalmasat robbanó zenei üstökössel. Manapság ritka az efféle műalkotás és tiszteletadás az „ősöknek”, ezért is rendkívül csodálom őt. 
„For the first time in a long time, a Miley Cyrus record is music first, headlines second.” – azaz: „Hosszú idő óta először egy Miley Cyrus-felvétel elsődlegesen zene, másodlagosan főcím.” – írja a Pitchfork a Plastic Hearts sikeréről. Totálisan egyetértek ezzel, ugyanis megmutatta, mire képes valójában, milyen gyökerekkel rendelkezik, mennyire ért a zenéhez, meg persze a dalszövegíráshoz, és tudja, milyen életet kell lehelni a mai pop-rock világba, mert az ilyenfajta egyediség manapság kiveszett az előadókból.
Források:
