Kínos sztorik #2
Íme két újabb kínos történet, amelyek egy szerkesztőnk gyermekkorának egyik legviccesebb pillanatai közé tartoznak!
1. Kínos sztori
Hatéves koromban nagyszüleim házában valamiféle családi összejövetel történt, ahol a nálam jó pár évvel idősebb nővéreim is részt vettek. Kipattant a fejemből az az ötlet, hogy milyen menő lenne gengszter módra talpas pohárból kólát inni, és leülni a nővérem mellé, aki a mamám számítógépén netezett.
Próbáltam volna felülni a gép melletti, támla nélküli székre úgy, hogy hátulról felhuppanok az ülőrészre, miközben fogom a pohárkámat tele a szénsavas, cukros üdítővel. A próbálkozás felénél elvesztettem az egyensúlyomat, és a pohárral a kezemben elkezdtem hátrafelé, a szobaajtó felé lépkedni és visszanyerni normális testtartásomat, tudjátok, amikor majdnem eldőltök, de még keresitek a megfelelő pozícióját a lábatoknak.
Eme mozdulat elkezdése után a gép előtt ülő nővéremből csupán annyi telt ki látva a szenvedésemet, hogy abbahagyta a böngészést, oldalra fordult a székén, és tátott szájjal nézte végig, ahogyan kapkodva keresem a lépteimet. A szoba oldalsó részén lévő ágyon fekve a másik nővérem telefonnal a kezében, már-már alvásra készen csak egy pillanat erejéig nézett rám, majd a telefonjára, majd ismét rám.
Vette az adást, hogy én éppen készülök elesni és kiönteni a cukros löttyöt a nagymamám szentül védett padlószőnyegére. Ennek megelőzéseképpen felpattant fekvő helyzetéből, kikapta a kezemből a talpas kristálypoharat anélkül, hogy egy csepp kóla is kilöttyent volna a padlóra, én pedig végső mozdulatomként hátrazuhantam a nyitott ajtó küszöbére.
Miután elmúlt a sokkhatás, a nyitott szájjal bambuló és a szőnyeget hősként megmentő nővéreimből és belőlem egyszerre tört ki a fél óráig tartó röhögőgörcs, és hál’ isten a család többi része csak a hahotázásra lépett be a szobába, mit sem sejtve a történtekről.
2. Kínos sztori
Nyolc év körül lehettem, amikor is az akkori téli időben megláttam, hogy a kerti kis tavunk vize befagyott. Ennyi kellett, és már szaladtam is apukámhoz, hogy kérjek egy kis ásót meg csákányt, ugyanis télen kedvenc elfoglaltságom volt jeget törni.
Futottam a kis tóhoz, elkezdtem az operációt, ütöttem, vágtam a jeget, de csak nem akart betörni. Nahát, ilyen vastag jég rég volt, gondoltam magamban. Ezért megpróbáltam nagyobb erőt kifejteni, hogy elérjem a célom, és ránehezedtem az ásó nyelére. Ennek az lett a következménye, hogy fél percnyi erőlködés után hirtelen beszakadt az egész tó teteje, az ásó elmerült, én pedig könyékig benn hasaltam a jeges vízben.
Miután nagy nehezen kikászálódtam a vízből, láttam és éreztem, hogy nagyjából az egész nadrágom átázott, nem beszélve a kabátom ujjáról. A pillanatnyi meglepődés után felcammogtam a terasz lépcsőjén, és kopogtattam az ajtón. Anyukám egyből kinyitotta, és miután felmérte a helyzetet, elkeseredett hangon mondtam neki, hogy beestem a kis tóba. Adott nekem meleg, száraz ruhát, és annyira nem is nevetett hangosan, ellentétben a nővéremmel, aki percekig szóhoz sem jutott a röhögéstől.
Reméljük, tetszett nektek a második felvonás a történetekből! Ha nektek is vannak hasonló vicces vagy kínos bakijelenetek az életetekből, vagy csak hallottátok valahol és megosztanátok, szívesen várjuk a diaksavkinossztorik@gmail.com e-mail-címre!
