Interjú a Vászonzsákos Lánnyal

Ebben az interjúban a low waste életmódról és a veganizmusról fog nekünk mesélni Antal Éva, a 23 éves, budapesti lány. YouTube-csatornáján már több mint harminchétezer követőjét segíti tippjeivel és ötleteivel.

Diáksáv: Mit képviselsz, mivel foglalkozol?

Antal Éva: Környezettudatos tartalomkészítőként tevékenykedem, ami számomra magában foglalja azt, hogy így general próbálunk környezettudatosak lenni az életvitelünkkel, mert azt gondolom, hogy egy kapitalista fogyasztói társadalomban a fogyasztói szavazataink számítanak. Hogyha valamit nem vásárolunk meg sokan, akkor a pénzügyi szavazatainkkal azt az üzenetet közvetítjük a gyártók felé, hogy nem kívánjuk forgalomban látni azt a terméket. Úgyhogy ez az életvitel magában foglalja azt, hogy próbálunk minél inkább ’low waste’ életmódot folytatni, ami azt jelenti, hogy igyekszünk minél minimálistábbak lenni, nem vásárolunk felesleges dolgokat, próbálunk minél kevesebb kommunális hulladékot termelni.

Elsősorban a komposztálásra, az újrahasználható eszközök használatára, a csomagolásmentes bevásárlásra, a szelektív hulladékgyűjtésre és a használt dolgok vásárlására támaszkodunk. Van, amit próbálunk otthon elkészíteni, például a takarítószereket meg a kozmetikumokat. És persze vegánok is vagyunk. Azért tartom nagyon fontosnak ezt a hozzáállást, mert a klímaváltozás és a műanyagszennyezés iszonyatosan nagy probléma lett, másrészt meg szerintem nem is lehet másképp élni.

Miért éljünk úgy, hogy közben tönkretesszük az otthonunkat? Semmi értelme  nincs ennek.

DS: Említetted, hogy vegánok vagytok. Ez mit foglal magában?

A. É.: Ez egy etikai filozófia, ami elutasítja az állatok árucikkstátuszát. Nem vásárolunk semmilyen állati eredetű élelmiszert, ruhacikket vagy kozmetikumot. Nem választunk olyan sport- vagy szabadidős tevékenységet, ami állatok kihasználásával jár – például állatos cirkuszok, lovaglás, seaworld stb. Az állattenyésztést sem támogatjuk, Mangó, a kutyánk is menhelyről lett örökbe fogadva. Illetve ennek van egy pozitív vetülete a környezetre nézve is, hiszen az állati eredetű termékek előállítása jelentősen nagyobb ökológiai lábnyommal bír, mint a növényi termékek előállítása.

Sokakat amúgy az tart vissza a vegán étrendtől, hogy nem gondolja egészségesnek, de jó hír, hogy most már az Amerikai Dietetikusok Egyesülete is kimondta, hogy a növényi alapú étrend fenntartható a szervezet számára – pláne ma, amikor annyi alternatíva áll rendelkezésünkre.

DS: Hogy érzed, ez sok lemondással jár?

A. É.: Nem. De ha nem tudjuk az okokat, meg nem nézünk szembe azzal, hogy például mi történik az állatokkal, hogyan bántalmazzák, ölik meg őket, akkor így kívülálló szemmel nézve úgy tűnhet, hogy ez tényleg lemondással jár. Valójában pedig hogyha valaki tisztában van azzal, hogy miket élnek át az állatok, hogy ők is érezhetnek szenvedést, fájdalmat, szomorúságot, ugyanakkor örömet is, akkor ezek egyáltalán nem tűnnek lemondásnak.

DS: Ezt otthon a családodtól vetted át, vagy önerőből jutottál el idáig?

A. É.: A szüleim valamilyen szinten tudatosan élnek, de nem folytatnak különösebben környezettudatos életmódot, úgyhogy én tök önállóan kezdtem el ezzel foglalkozni, nem volt mögöttem semmilyen családi háttér vagy neveltetés. Viszont az igaz szerintem, hogy

akkor kezdünk el szociális problémákkal foglalkozni, ha nincsenek anyagi gondjaink.

Tehát hogyha megvan az egzisztenciánk, egy stabil hátterünk, akkor hajlamosabbak vagyunk elkezdeni szociális problémákkal foglalkozni. És azért én hozzátenném, hogy anyagi szempontból sosem szenvedtem, úgyhogy kvázi megengedhetem magamnak azt, hogy szociális problémákkal foglalkozzak. Szóval senki nem tanította nekem, de volt egy hátterem, ami elősegítette, hogy ilyen jellegű témákkal tudjak foglalkozni.

DS: Minek hatására döntöttél úgy, hogy teljes mértékben ezt az életmódot választod?

A. É.: Ez így nekem folyamatosan gyűlt, láttam dokumentumfilmeket meg rengeteg hírt, cikket. Éreztem, hogy van egyfajta klímaszorongásom, és tudtam, hogy muszáj valamibe átfordítani ezt a szorongást, mert nem jó ölbe tett kézzel nézni, hogy mi történik. A veganizmussal kapcsolatban volt egy sorsfordító pillanatom, 12-13 évesen lettem vegetáriánus, egyértelműen állatvédelmi okokból, mert egyszerűen abban a korban realizáltam azt, hogy a hús az állatból van, én pedig szeretem az állatokat. Tehát azóta vegetáriánus vagyok.

Aztán pár éve volt egy egy hónapig tartó kihívás, amit úgy hívnak, hogy veganuár, és akkor egy hónapon keresztül teljesen növényi alapúan étkeztem. Megmondom őszintén, előtte azt gondoltam, hogy ha véget ér ez az egy hónap, utána vígan élem tovább a kis vegetáriánus életemet, eszem a sajtot, és nem foglalkozom többet ezzel az egésszel, mert mekkora hülyeség. De ez alatt az egy hónap alatt én nagyon sok dokumentumfilmet láttam, és amikor a Dominiont néztem, akkor egyik pillanatról a másikra így „takk” leesett, és zokogtam. Ez olyan, mint amikor megvilágosodik az ember. Akkor realizáltam, hogy ezek élőlények, és nagyon-nagyon durván kihasználjuk őket.

DS: Ha tehetnéd, akkor milyen központi változtatásokat vezetnél be?

A. É.: Az első és legfontosabb szerintem az edukáció, tehát valószínűleg az oktatást erősíteném. Már nagyon fiatal kortól el kell ültetni a fejekben a természet szeretetét. Illetve sajnos még a legtöbb ember fával fűt, emiatt a fűtés az egyik legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó szektor, szóval állami támogatásokat adnék arra, hogy az emberek álljanak át gázra vagy elektromos árammal való fűtésre. Valószínűleg leállítanám Paks II-t, és a megújuló energiára állnék át. Támogatnám azt, hogy egy farmer vagy egy tehenészeti gazdaság idővel átálljon növényi tejek gyártására. Ez azt jelentené, hogy szép lassan befejeznék az állatok szaporítását, csökkenne ezzel a tejtermelés is, és akkor a fennmaradó állatokat meg odaadnák egy állatmenhelynek, hogy valahol boldogan tudjanak élni. Ez nem egy utópisztikus elképzelés, mert Amerikában meg Nagy-Britanniában már nagyon sok ilyet láthattunk, sőt van is egy brit cég, akik pontosan azzal foglalkoznak, hogy segítenek farmereknek átállni növényi tejek gyártására. Tehát visszatérve, ami a legeslegfontosabb: az oktatást fejleszteni, hiszen ez kell ahhoz, hogy biztosíthassanak maguknak egy anyagi hátteret.

DS: Szerinted a közeljövőben mennyire lesz nagyobb mértékben megvalósítható a csomagolásmentes vásárlás?

A. É.: Szerintem egyre inkább keresni fogják a fenntartható csomagolásalternatívákat. Például most a dm és a Rossmann tervezi elindítani ezt a kimérős vásárlást itt, Magyarországon is. Illetve most már szaporodnak a csomagolásmentes boltok, Budapesten is van legalább 10 ilyen bolt, és szerintem ezekből egyre több lesz. Remélhetőleg a nagyobb üzletek is valamennyire át fogják venni ezt a csomagolásmentes üzemmódot.

Ezenkívül még azt is tudjuk, hogy egy-két eldobható műanyag idén lett betiltva, és szerintem most már hamarosan el fog tűnni a többi is. Egyébként én nem mindegyikkel értek egyet, néhány ilyen dolgot nem kellene betiltani, vagy minimálisan azért forgalomban lehetne hagyni. Például a szívószálat a testi fogyatékossággal élőknek találták ki, viszont nem ők veszik elsősorban, hanem átlagemberek szórakozásból. Tehát egy csomó olyan dolog van, amit esztelen módon használunk. Ezeket nem betiltani kellene, hanem rávenni az embereket, hogy változtassanak a szokásaikon.

DS: Szerintem sok fiatalnak rokonszenves a környezettudatos életmód, csak nem nagyon tudják, hogy hogyan álljanak neki. Mit tanácsolsz, mi legyen az első lépés?

A. É.: Először is mindennek utána kell nézni. Vannak nagyon jó dokumentumfilmek és könyvek mindegyik témában (lejjebb láthatsz egy ajánlót – a szerk.), illetve szerintem tanulmányokat érdemes olvasni, ha valaki szeretne mélyebben belelátni ezekbe a dolgokba. Tehát az első lépés a tájékozódás, mert ha tudjuk, hogy mi a probléma, akkor onnantól kezdve könnyebb cselekedni.

Ha nincs cél, nincs motiváció, akkor nem leszünk kitartóak.

És ha már változtattunk a fogyasztói szokásainkon, akkor is érdemes időről időre ismét foglalkozni ezzel, hogy fenntartsuk ezt a fajta motiváltságunkat.

DS: És mit csináljon akkor, ha még otthon él?

A. É.: Ha valaki otthon él a szüleivel, akkor gondolom, nem ő az, aki végzi a bevásárlást, nem a saját pénzével szavaz, tehát mindenképpen érdemes otthon leülni és beszélgetni erről. Ha nem is engedik azt, hogy a gyerekük egyik napról a másikra vegán legyen, akkor is meg kell próbálni. De van olyan szülő, aki azt mondja, hogy „Persze, miért ne?”. Nálam is úgy történt, hogy tizenkét évesen odaálltam anyukám elé, és azt mondtam, hogy „Anya, én nem akarok többé halott állatokat enni.” És a reakciója az volt, hogy „Jó, figyelj, akkor keresünk neked recepteket.” Hozzáteszem, hogy azért megtanultam főzni, és nem mindent anyukám csinált, de azért ő nagyon támogató volt.

Úgyhogy sose tudhatod, lehet, hogy a szüleid támogatóak lesznek ezzel kapcsolatban. Viszont erről tényleg beszélgetni kell, vagy akár együtt nézni ezeket a dokumentumfilmeket, és szorgalmazni azt, hogy együtt tájékozódjon erről a család, aztán kihívásként felfogni ezt az egészet. Vagy ha mondjuk a család nem lesz vegán vagy vegetáriánus, akkor is felvetni azt, hogy tartsatok egy-egy vegán ebédet, mondjuk vasárnaponként, vagy csak a kávét igya mindenki növényi tejjel, vagy bármit így kollektíven együtt csinálni. És nem kell mindent egyből, hanem fokozatosan, vagy csak néhány dolgot.

Köszönjük szépen az interjút Antal Évának!

Filmajánló:

• műanyagszennyezés: Plastic Ocean
• klímaváltozás: Ice On Fire, Cowspiracy
• fast fashion: The True Cost
• talajerózió: Kiss the Ground
• minimalizmus: Minimalism, Tidying up with Marie Condo
• állatvédelem: Earthlings, Dominion (18+)
• növényi alapú táplálkozás: The Game Changers

Könyvajánló:

• állatvédelem: Dr. Melanie Joy – Miért szeretjük a kutyákat, esszük meg a disznókat és viseljük a teheneket?
• természetvédelem: Peter Wohlleben – A fák titkos élete
• zero waste: Bea Johnson – Zero waste otthon; Tóth Andi – Dobd ki a szemetest!
• házi készítésű takarítószerek: Munkácsy Brigi – Levendula és ecet

Fotók: Antal Éva