Lapozod vagy letöltöd? – Mit várunk ma egy könyvtől?
A karantén vagy más néven online oktatás alatt sokszor elunjuk és talán bezárva érezzük magunkat. Ez ellen szerintem, Lemák Kitti szerint – igen, egyes szám harmadik személyben beszélek magamról – az olvasás nagyon sokat tud segíteni, hiszen olvasás közben más világban élhetünk.
Hagyományos könyv
Egy valós könyvet megfoghatunk, megszagolhatunk és akár meg is nyalhatunk, bár azt nem igazán ajánlom senkinek. Az érzés, amikor egy igazi könyvet megfogsz, hát az szerintem csodás! Akármennyi deka is a könyv, amit érzünk, az nem a lapok tömege, hanem a történet súlya, amit az írók hosszas munkával alkottak meg.
Amikor egy papíralapú könyvet olvasol, és megállsz egy pillanatra, majd csak úgy becsukod a könyvet, hamar rájössz, hogy nagy baromságot csináltál. Egy tapintható könyvet nem tudsz csak úgy becsukni és letenni, mert akkor elvész, hogy hol tartottál! Egy tapintható könyvre vigyáznod kell, hogy ne kend össze vagy ne önts rá valamit. Egy tapintható könyvnél figyelned kell, hogy ne törd meg a gerincét.
E-könyv
Az e-könyvet gépen, telefonon vagy e-könyv-olvasón, vagyis valamilyen elektronikus eszközön olvasod el. Az e-könyveket nem kell feltétlenül megvenni, mert sokuk fent van az interneten PDF formátumban, szóval szimplán elolvasod online, vagy letöltöd.
Amikor egy e-könyvet olvasol, és megállsz egy pillanatra, nyugodtan ott hagyhatod, lezárhatod a gépedet, telefonodat, mert nem tűnik el, hogy hol tartottál. Ennél sosincs olyan, hogy nem találnál vissza a legutóbb olvasott mondatig. Az e-könyveknél még szavakat is kereshetsz, ha éppen vissza akarsz menni valahova, amit már olvastál, de csak azt tudod, mit írtak ott.
Egy e-könyvnél nem tudod megérinteni vagy megszagolni a lapokat. Egy e-könyvnél nincs meg az az érzés, hogy valós könyvet olvasol. Egy e-könyvet nem feltétlenül kell megvenned (persze azt kalózkodásnak hívják, de shhh…), így sosem érezheted azt, hogy az a tied.
Melyik a jobb?
Ha nekem azt mondanák, hogy választanom kell vagy meghalok, inkább a halált választom. Őszintén bevallom, hogy nem tudok dönteni. Imádom megszagolni és megtapogatni a lapokat. De egyben nagyon imádom azt is, hogy nem kell magammal cipelnem mondjuk egy 500 oldalas könyvet, mert ott van a telefonomon.
Egy hagyományos könyvet kölcsön tudok kérni mástól (bár nem szokásom, mert jobban szeretem, ha megtarthatom őket), vagy éppen örökölhettem a nagymamámtól. Egy e-könyvet nem tudok kölcsönkapni és visszaadni, mivel azt már elküldték neked, vagyis onnantól kezdve már a tied, amíg ki nem törlöd.
A tapintható könyveket kitehetjük akár díszként a polcokra a házban, de akár emlékeztetőként is szolgálhatnak, bizonyítják, hogy már mennyi mindent megéltünk. A digitális könyvek bár olcsóbbak, mint a sima könyvek, mégis ezek csupán ikonok lesznek a telefonunkon vagy egyéb eszközünkön.
Aki igazán könyvmoly, akárcsak én, az általában ki nem állhatja, ha valaki behajtja egy könyv sarkát, vagy esetleg színessel kiemel benne valamit, mert azzal szerintem tönkreteszi a könyvet (én ezért ceruzával húzom alá). Viszont az e-könyvekben a betűmérettől kezdve a háttérszínen át egészen a fényerősségig változtathatom a szöveget. Szerintem ez elég menő.
És egy utolsó gondolat: az e-könyvet akármikor olvashatom – este, reggel, akár a WC-n is –, viszont egy hagyományos könyvet csak fénynél tudok, ami kissé korlátoz az olvasásban.
Mindkettőnél akadhatnak problémák, szóval én ezért olvasom mindkét félét. Nem tudnék lemondani egyikről sem, mert ahogy egy idézet mondja: „Az egyik nem élhet a másik nélkül”.
Képek forrása:
