A kínai császár és Bódhidharma indiai herceg találkozása a Széchenyiben, avagy egy különleges előadás bemutatása Bencze Nóra (9. b) tollából

A családi napon minden 9.-es osztálynak egy keleti mesét kellett feldolgoznia és színpadra állítania. A mi mesénk két történet összeollózásával született meg, mely a tea feltalálásáról szólt. Bódhidharma indiai herceg téríteni ment Kínába, ahol találkozott a kínai uralkodóval, aki teával kínálta, majd elmesélte, hogy egy véletlen során hogyan találták fel a teát.

Az arcfestéseinket egyik osztálytársunk édesanyja készítette, a jelmezeinket pedig egy másik osztálytársunk édesapjának jelmezkölcsönzőjéből kaptuk.

A továbbiakban azokat a villáminterjúkat olvashatjátok, melyeket a két főszereplővel, a jelmezekért felelős osztálytársammal, valamint az osztályfőnökünkkel készítettem.

Beszélgetés egy igazi indiai herceggel

N.: Hogyan érezted magad a próbák alatt?

Ackermann Mátyás (Bódhidharma): Nincsenek komplikált érzéseim a próbákkal kapcsolatban, többnyire simán mentek. Egyedül az volt kellemetlen, amikor rosszul estem próba közben, de „súlyos” sérüléseimet szerencsére sikerült kihevernem az előadás napjára.

N.: Nagyon izgultál fellépés előtt?

M.: Mivel nekem a szereplés természetesen jön, nem éreztem szorongást az előadás közben, minden úgy ment, ahogy gyakoroltuk. A kedvenceim a jelmezek voltak. Szerintem mindenkinek megadták a magabiztosságot, hogy igazán elmerüljenek a szerepükben. Még én is elhittem egy percre, hogy valódi indiai herceg vagyok! És a sok kemény munka és felkészülés nem volt hiába, hisz elsők lettünk. Mindent összevetve jól éreztem magam, és szerintem a többi színész kollégám is.

A kínai árusból lett császár

N.: Mesélj, te hogyan élted meg az egészet?

Kerekes Máté (a kínai uralkodó): Eleinte úgy volt, hogy csak egy árus leszek, és talán egy nappal az előadás előtt derült ki, hogy én leszek a császár. Nem volt valami nehéz dolgom, csak ott kellett elöl állni. Csak egy mondata volt a karakternek.

N.: Melyik részét élvezted leginkább a készülésnek?

M.: A főpróba volt a legjobb, az a szemöldök, amit felrajzoltak a lányoknak, hatalmas volt!

N.: Gondoltad volna, hogy elsők leszünk?

M.: Reménykedtem az első helyezésben, ez természetes. Egy császár nem drukkolhat a saját népe ellen. De nekem tetszett a másik két osztály előadása is. Különbözőek voltunk, és éppen ez volt a szép.

 

 

Akinek sokat köszönhetünk

N.: Valójában apukáddal kellene beszélgetnem… Külön köszönjük újra a jelmezeket, mert amikor kibontottuk a csomagokat, tátva maradt a szánk!

Kállai Barbara: Pont kapóra jött, hogy apukám tudott jelmezeket intézni, amik színesítették az összképet, de azt gondolom, nem csak ezen múlt a siker.

N.: Hogyan élted meg a próbákat?

B.: Szerettem azt, hogy komolyan vettük a feladatot, mégis lehetett poénkodni. Nagyon jó élmény volt együtt dolgozni az osztállyal. Szerintem jobban összehozta a közösséget. Az előadás jobban sikerült, mint a próbákon. Összességében nagyon jól éreztem magam.

Osztályfőnöki nézőpont

N.: A Tanárnő hogyan érezte magát a próbák közben?

Kelemen Krisztina: A próbák kaotikusak voltak. Ugyanazt éltem át, mint a korábbi gólyavetélkedőn: a sok széthúzó energia felőrölte a fegyelmet. Akkor ez öt pontunkba került, így egy ponttal csúsztunk le az aranyéremről. De el szeretném mondani, hogy tanultunk belőle. Amikor tétje lett, nagy elszántsággal volt jelen mindenki. És megláttam, hogy a sok izgő-mozgó, kreatív részecske számára a kihívás mágnes lett. Összeállt a produkció. Azt tanultam meg, hogy ezt kell kézben tartanom. Nagyon büszke vagyok az osztályomra.

N.: Az előadás alatt is ezt élte át?

K.K.: Előadás közben már felszabadult voltam, láttam, hogy a puszta felvonulásunk hatásos volt, tudtam, hogy a mese, ami írtunk, szintén az. Ez már örömjáték volt.

N.: A próbafolyamat melyik része volt a kedvence?

K.K.: A kínai piac, mert ott nem volt fix szöveg, és nagyon élveztem az önálló, kreatív megnyilvánulásokat, a friss és tiszta humort. Az előadáson nem volt kedvenc pillanatom. Az egészért odáig voltam!

N.: A tanárnő érezte, hogy megnyertük?

K.K.: Tudtam.

N.: Mikor? Vagy miből?

K.K.: Hogy mikor nyertük meg a családi napot? Az első szülői értekezleten. Amikor megkérdezték tőlem a szülők, hogy még rendesek-e a gyerekeik, vagy „már kibontakoztak”. Erre azt feleltem: Még nem, de ha megteszik, akkor sem lesz baj, mert egész egyszerűen szeretni akarom őket.

 

 

És néhány zárógondolat

Jómagam a dramaturgiáért és a szövegkönyv írásáért voltam felelős. Utóbbi Kelemen Krisztina tanárnő segítségével jött létre.

Egy előadás összerakása elég sok energiát igényel, és ez látszott is az osztályon. Ugyanis a próbák elején lényegesen nagyobb volt a koncentráció, mint a végén, viszont az összhang szinte végig megvolt közöttünk.

Az osztályban sokunknak van színpadi tapasztalata, így nem nagyon volt probléma a szövegtanulással, vagy azzal, hogy ne álljunk háttal a nézőknek.

Az előadásunk előtt mind izgulni kezdtünk. Amikor befejeztük, és meghallottuk az ovációt, mindannyian fellélegeztünk, és együtt örültünk a sikernek.

Köszönjük mindenkinek, akik nélkül ez a produkció nem jött volna létre! 😉