Az osztrák hegyek szabadságának nyomában

,,Mindenem megvan:
talpam alatt hosszú út
szívemben szabadság.”- juthatnak eszünkbe P. Normantas sorai Nemess Olivér írásáról, aki a téli sportok szeretetéről vall cikkében.

A síelés nekem nem csak sport, hanem életforma is. Síoktató apukám már kétéves koromban bevezetett ebbe a különleges világba. Azóta is az osztrák hegyek között találom meg az igazi szabadságot. Kereshetem és kerestem is már máshol ezt az élményt, de nehezen tapasztalom meg.

Az ausztriai síterületek két fontos dologgal tűnnek ki: jól kezelt pályáikkal és modern infrastruktúrájukkal. A pályák precízen karbantartottak, az itt dolgozó emberek pedig kedvesek és segítőkészek. A pontosság, a kiszámíthatóság és a korrektség biztonságérzetet ad.

A síelésnél számomra mindig a biztonság a legelső. Ezért azt gondolom, hogy alapvető felszerelésnek kellene lennie a gerincvédőnek és a sisaknak. De sajnos még a mai napig látok embereket nélkülük síelni.

Reggelente az első csúszás előtt egy jó kis bemelegítéssel szoktam kezdeni, hogy megelőzzem a sérüléseket. Erre azért is fektetek nagy hangsúlyt, mert már túl sok szakadt szalagú embert kísértem le a hegyről az évek során.

Sok embert visszatart a síeléstől, hogy nagyon sokba kerül. Ugyanakkor ha jól utánanézünk, több helyen tudunk spórolni.

Például:

• Nem mindegy, hogy mikor megyünk. Lehetőleg ne a főszezont válasszuk! (Síeltem már nagyon jót március végén gleccseren.)
• Tökéletesen megfelelnek a diákszállások is, mivel ha tényleg síelünk, akkor csak aludni megyünk oda.
• A boltban való vásárlás pénztárcabarátabb. Nem kell mindennap a hüttében ebédelnünk!

Úti célként érdemes akár Franciaországot is megfontolnunk. Ezt akkor ajánlanám, ha hosszabb időre tervezünk. Ugyan messzebb van, mint Ausztria, de a szállások és a bérletek jóval olcsóbbak. A konyha pedig sokkal jobb. A pályák minősége viszont hagy némi kívánnivalót maga után – de ahogy mondják, semmi sem lehet tökéletes.

Számomra az osztrák Hochkar síterep az egyik legkülönlegesebb hely. Bár nem a legnagyobb, de jól felszerelt pályáival és kedves személyzetével mindig otthonos érzést kelt bennem. Valószínűleg azért is kötődöm hozzá, mert gyerekkorom óta síelek itt. Ez a Magyarországhoz egyik legközelebb lévő, biztos hóviszonyokkal bíró terep.

Nagyjából öt évvel ezelőtt apával elhatároztuk, hogy megtanulunk snowboardozni. Ez a sport teljesen más élményt nyújt, mint a síelés. Én a boardozásnál inkább a freestyle és a snowpark irányába mentem el. Más mozgásforma – talán ezért is tartják róla, hogy más típusú gondolkodás kell hozzá. És persze teljesen új életérzés. Van benne valami vibráló játékosság, ami miatt inkább a fiatalsággal azonosítják.

Mára már meg tudom azt csinálni, hogy reggel, amikor még jók a pályák, technikás sízéssel kezdek. Majd délutánra, mikorra már síelésre rosszak lesznek, átcsatolok boardra, és így ki tudom használni a teljes napot. Külön érdekesség, hogy a sí teljesen máshogy fárasztja a lábat, mint a board.

Mindent egybevetve elmondhatom, hogy ez az én igazi világom. Ezek a sportok kinyitnak, reptetnek a legteljesebb értelemben. Emiatt vágyom mindig vissza, s emiatt ajánlom mindenkinek.

Fotók: Nemess család