Interjú Szabó Noémivel, a média OKTV 7. helyezettjével
A 2020/2021. tanévi Országos Középiskolai Versenyen média tantárgyból 7. helyen végzett iskolánk tanulója, Szabó Noémi (11.B). Idevezető útjáról, a versenyről és jövőbeli terveiről kérdeztük. Gratulálunk neki a kiemelkedően szép eredményhez!
Diáksáv: Miért indultál a versenyen?
Szabó Noémi: Az OKTV-n való indulásomnak egyik oka a bizonyítási szándék volt magam felé, és úgy voltam vele, hogy itt egy nagyobb hangvételű helyzet, egy verseny, ami a végén még jól is elsülhet. Úgy vagyok vele, hogy minden lehetőséget az életben, ami szembejön veled, azt meg kell ragadni, és élni kell vele. Másrészt jövő év végére terveim között szerepel a médiaérettségi, s éppen ezért úgy éreztem, hogy itt az alkalom, hogy egyfajta teszt elé állítsam magam, és felmérjem, hogy mikben kell még fejlődnöm. Úgy gondoltam, hogy veszíteni valóm nincs, maximum ott lesz a kezemben egy újabb tapasztalat, egy kaland.
DS: Milyennek érezted az eddigi feladatokat?
Sz. N.: Az első fordulóra a gyakorlati projektmunkámnak Erdős Virág Én vétkem című versének a megzenésített filmváltozatát választottam, mivel ezt éreztem magamhoz a legközelebbinek. Ennél a feladatnál éreztem azt, hogy kapok egy irányutat, amit aztán már én magam alakíthatok, és az én gondolataim és érzéseim alapján tudok megmutatni, újabb kontextusba helyezni. Akit csak lehetett, próbáltam mozgósítani a karakterek megformálására, és nekik is felettébb hálás vagyok a segítségükért. A zenei alap létrehozásában segítségemre volt egy nevesebb együttes dobosa, aki egy olyan alappal rukkolt elő, ami már önmagában meg tudta teremteni a film atmoszféráját. Viszont innentől kezdve minden más feladat rám hárult, ami eleinte ijesztő volt, de rendkívül hálás feladatnak bizonyult.
A második fordulóra írt elemző esszém címe „Anya, apa hol vagy?”, ami lényegében a gyermekek életében az egyik vagy éppen mindkét szülő elvesztését ábrázolja és mutatja meg filmeken keresztül. Az én feladatom az volt, hogy több ilyen film között felhúzzak egy láthatatlan párhuzamot, ami által foglalkozom ezzel a témával a média világán belül. Azért erre esett a választásom, mert ez a jelenség a mai világban rendkívül aktuális, egyre több gyermek életében van jelen, és egyfajta traumaként is hat az emberekre.
A döntőben egy görög rövidfilmmel ismerkedtünk meg, melyet aztán kérdések alapján kellett elemeznünk. A médiaismereti feladatnál pedig egy idei „címlapbotránnyal” kellett foglalkoznunk mind társadalmi, mind médiaszempontból.
DS: Milyen új dolgokat tanultál meg közben a média világáról?
Sz. N.: Ez egy komplex, összetett világ, amivel az OKTV folyamán újra és újra szembesültem. Apró, pici dolgokból és gondolatokból hatalmas művek születnek meg. És úgy gondolom, hogy én is egy ilyen folyamatnak lehettem a részese. Az elképzelés, ami eleinte körvonalazódik a fejedben, az az alkotói folyamat végére kisebb-nagyobb különbségekkel át fog alakulni, ami nem is mindig olyan nagy baj. Azt kell megtanulni, hogy a szembejövő váratlan fordulatokra minél gyorsabban és zökkenőmentesen tudj reagálni, soha nem szabad megijedni egy pillanatra sem!
DS: Mik a terveid a továbbiakban? A médiával szeretnél a jövőben foglalkozni?
Sz. N.: Szeretném, ha az OKTV által szerzett lendület megmaradna, és ennek segítségével kidolgozni és leforgatni a fejemben már megszületett egy-két forgatókönyvet. Jövő tanévben tervezek újra indulni az OKTV-n, ahol minden erőmmel azon leszek, hogy az idei pontszámaimon és elért helyezésemen javítani és szépíteni tudjak. Végül médiából érettségizni, bejutni egy olyan felsőoktatási intézménybe, ahol ezen a vonalon tudok majd továbbtanulni, és megtalálni a média területének azt a formáját, amiben a legjobban ki tudok teljesedni.
DS: Sok sikert kívánunk mindehhez!
